Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1898
15 selig hamis analógiák: feind-selig (kfn. vient-selic), arm-selig (kfn. arm-selic), arbeits-selig (kfn. arbeit-saelic), glück-selig, gott-selig. c) Igék: vvech s-el-n (ófn. weh-s-al-ön, kfn. wöh-s-el-n), win-s-el-n (ófn. win-is-al-ön, szárm. winisön). II. A gót és az ófn. nyelvben a hangzó változatlanul megmarad; a többi nyelvben az »i« rendesen e-vé gyengül, i Ezen képző a megfelelő körülmények között Umlauttal jár. a) Főnevek: Eng-el (g. agg-il us — tehát kettős képzés — ófn. enk-il, kfn. engel), Insieg-el (ófn. insig-ili, kfn. insig-ele), Er-le (ófn. er-ila, kfn. er-le). b) Melléknevek kevés számmal fordulnak elő : üb-el (g. ub-ils, ófn. up-il, kfn. üb-el), einzel, vagy einzeln (kfn. ein^el). c) Igék: ver-üb-eln (a régibb nyelvekben nem fordul elő), ver-einz-eln (szintén egyedül áll), grüb-el-n (ófn. kruop-ilon), scheit-el-n (ófn. zi-sceit-ilön, kfn. scheit-eln). Ul. Ezen képző igen ritkán fordul elő. A gót nyelvben kevés esetben találkozunk vele; az ófn. nyelvben • ul, ol, majd pedig al, il alakban jelenik meg. A kfn. és az úfu. nyelvben csak mint el szerepel. Előfordul néhány igénél és főnévnél. a) Főnevek : Apf-el (ófn. aph-ul és apf-ol, kfn. apf-el), Teuf-el (g. diabaulus, ófn. tiuv-al, kfn. tiuv-el), Fid-el (ófn. vid-ula, kfn. vid-ele), Ang-el (ófn. ank-ul, kfn. ang-el). b) Igék : neb-el-n (ófn. nib-ulen nib-uljan), mang-eln (ófn. mang-olőn). Derivatiok r-rel (ar, ir, ur, ier). Az »r« mint képzőelem többnyire a, i, u magánhangzók kíséretében fordul elő. Az ie-vel való összekapcsolás újabb eredetű és idegen.
