Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1898

14

Ezen képzőnél, mint többnyire a következőknél is főnevekkel, melléknevekkel és igékkel találkozunk. Könnyebb áttekinthetőség szempontjából elül állnak az úfn. alakok, azután következnek a gót és a régebbi nyelvekben előforduló alakok. A következőkben főleg négy nyelv fog szerepeim: gót (g), ófelnémet (ófn.), középfelnémet (kfn.) és újfelnémet (úfn.). Ha a képzők, vagy a képzők útján származott szóalakok elősorolásánál valamely nyelvvel nem találkozunk, ez annyit tesz, hogy az illető szóalak, vagy képző a kihagyott nyelvben hiányzik. Most pedig lássunk példákat az al-ra:

a) Főnevek: Vog-el (g. fug-ls, ófn. vok-al, kfn. vog-el), Stah-1 (ófn. Stah-al), Nad-el (g. néth-la, ófn, nád-ala, kfn. nád-el), Per-le (ófn. рёг-ala), Mah-1 (ófn.. mah-al), Temp-el (ófn. temp-al), Ad-el (ófn. ad-al), Sess-el (ófn. sed-al), Gevőg-el (ófn. kivuk-ali, kfn. gevüg-ele), Nab-el (ófn. nap-alo, kfn. nab-ele), Semm-el (ófn. semm-ala, kfn. semm-el).

b) Melléknevek : dunk-el (ófn. tunh-al, kfn. tunk-el), eit-el (ófn. ít-al, kfn. it-el), ed-el (ófn. ad-al-i, kfn. ed-ele és ed-el) stb.

c) Igék : näg-el-n (ófn. nak-al-jan, kfn. neg-el-en), stamm- el-n (ófn. stam-al-ón, kfn. stamm-el-n), zapp-el-n (kfn. zab-el-en), ver-eit-el-en (ófn. ar-it-al-en, kfn. ver-eit-el-n), duuk-el-n (ófn. tánk-al én, kfn. dunk-el-n).

Is-al.

A gót nyelvben ezen képző s-1, az ófn. nyelvben is-al alakban jelenik ideg. A kfn. nyelvben az »a« néha megmarad, néha e-vé gyöngül. Az »i« az »s« előtt mindég kiesik. E képző úfn. alakja többnyire megegyezik a középfelnémettel.

a) Főnevek: wech-s-el (ófn. wöh-s-al, kfn. weh-s-el), Am-s el (ófn. am-is-ala, kfn. am-s-el), Irr-sal (kfn. irre-sal, ir-sal), Rät-s-el (kfn. raet-sal).

h) Melléknevek ezen képzővel egy german nyelvben sem fordulnak elő. Az ófn. sal, kfn sae-lic (beatus, dives), úfn.