Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1898
13 el képző után is találjuk : Tölpel-ei, Andächtel ei. A gyakori n-ei, r-ei végzet inég azon visszaélésre is adott okot, hogy pld. a Länder, Bücher, Kinder szóktól a Länder-ei, Büclier-ei, Kinder-ei szókat képezték. De még ennél is tovább mentek, amennnyiben az az r-ei-t képzőnek tekintették és oly szókhoz is hozzáfüggesztették, amelyeknél ezen r-ei egyáltalában nem is képzelhető : Ziere-rei, Bűbe rei, Schlave-rei stb. A ien képző ritkán fordul elő és ilyenkor is csak igéknél : kfn. bened-íen, verketjer-íen; úfn. eien: bened-eien, prophez-eien. Az úfn.-reineu teljesen hibás; tehát nem ver- ketzereien, hanem verketzern. II. Mássalhangzó s képzők A derivationál az összes mássalhangzókkal találkozunk; de leggyakrabban mégis a liquidákkal (1, m, n, r). Minden deriváló mássalhangzó előtt egy magánhangzó áll, vagy legalább is állott. A magánhangzók közül főleg a, i, u szerepel; de ezek az úfn. nyelvben leggyakrabban hangsúlytalan e-vé gyöngültek. Félreismerhetlen tény, hogy a german nyelveknél a képzők mindinkább háttérbe szorulnak, míg ellenben az ösz- szetétel mindegyre jobban előtérbe nyomul. Ez különben egészen természetes, mivel összetétel utján sokkal világosabban érthető szóalakok származnak, mint képzés, jobban mondva, képzők útján. Hogy azonban az úfn. nyelv mai stádiumának létrehozásában minő szerepet játszottak a mással- hangzós képzők (a magánhangzósokat föünebb tárgyaltuk), mint a melyek enuek megalkotásában a leglényegesebb szerepet játszották, azt a következők fogják mutatni. Derivatiok l-lel (ál, il, ul). Al Ezen képzőnél az »a« a gót.nyelvben majdnem mindenütt eltűnt, az ófn. nyelvben jóformán soha. A kfn. nyelvben az »a« e-vé gyöngült; az »e« az úfn. nyelvben is megvan. —