Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1895
9 Tatai tanárkodásának idejére esnek első irodalmi kísérletei is. Két alkalmi költeményről van szó, melyeknek elseje az 1805-ik, másodika az 1806-ik évben készült; mindkettő a révkomáromi nyomdában látott napvilágot.1] A kegyesrend mindig tisztelettel viseltetett az érdem és a társadalom egyénei iránt. Fényes bizonyságúl szolgál erre nézve az a rendkívüli sok alkalmi költemény, mely a piarista tanárok tollából került ki. „Ha Ő Felsége ünnepélyesen jött hazánk földére, ha dicső családját bármi öröm érte, ha a nemzet a szent koronát fölkent fejére tette, mindannyi alkalom volt ez, melyen a kegyesrend múzsája szebbnél szebb koszorúkat kötni s azokat legkegyesebb urának lábaihoz hódoló mély tisztelettel letenni el nem mulasztotta. Avagy megérte az anyaszentegyház tizennyolczszázados évfordulóját: meg annak feje huszonöt éves pápaságát: mindannyiszor a kegyesrend is, mint keresztény társulat, sietett írott kifejezést adni azon érzelmeknek, melyek az összes keresztény világ szívében dobogtak. Hányt legyen egyik vagy másik hazai főpap, vagy lépett legyen annak helyére másik, míg amannak zokogva borúit gyászos ravatalára, addig új bizalomra s reményre ébredt emennek látásánál. S e múzsa, mely oly tisztelettel tolmácsolta a rend keb lének dobbanását a külsőknek, legmélyebb szeretettel osztogatja ajkai zengeményét magának a rend tagjainak is. A rendfőnökök, a vagy a rend érdemesebb tagjai bőségesen részesültek bájos dallamaiban. Azonkívül ha a rend tatai vagy kanizsai háza megérte százados ünnepélyét, ha megnyílt az Akadémia palotája, ha fölszentelődött Esztergom bazilikája, ép oly vidámsággal volt ott jelen örömet lehelő fehér köntösben, mint a mily megtört lélekkel s gyászfátyollal takarózva kisérte egy Eötvösnek, Dessewfly Emilnek, Klauzálnak stbi nagy magyarnak koporsóját az örök nyugalom helyére.“5) Láthatjuk, hogy elég alkalom kínálkozott az alkalmi múzsa megszólaltatására egy Alapi, egy Révay, Zimányi, Han- nulik stb. az újabbak közül egy Jallosics, Hincly Mihály, Martin Nándor, Könnye Alajos, Szepesi Imre, (Budavári József stb. * 2 ') E két költeményt minden utánjárásom mellett sem kaphattam meg. Úgy látszik, elkallódtak, mint sok más műve. 2) Váry Gellért: Huszonötév a kegyesrend irodalmi életéből. Vácz, 1877,
