Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1883

következtetó tehetség fejlesztéséhez nem járul; hanem még igen köny- nyen azt is előidézheti, hogy valóságos gyűlölettel fordul el a növendék a mennyiségtantól.

Száraznak, ridegnek mondja aztán, s olyannak tartja, amit csak különös rászületett tehetség képes elsajátítani.

S éppen ez utóbbi előítélet az, mely a tanítás eredménytelenségének sok helyt okozója, s mely legveszedelmesebb akadálya szokott lenni a tanításnak. Mert amely intézetbe ez belevette egyszer magát, évek hosszú során megmarad az ebben; s kiirtása ugyancsak bajos lesz. De még veszedelmesebb, ha a szülőkben van meg ez a gondolkodás. Pedig fájdalom, meg van sokban s néha nagyon is makacsul.

Már pedig elvitázhatlan tény, hogy aki a mennyiségtan alapos tanulmányozása folytán megszokta a rendszeres gondolkodást, az lépjen bármilyen pályára is, könnyebben halad. Mert megszokta azon törekvést, hogy először is jól megértsen valamit, s megszokta másodszor: hogy tovább ne menjen addig, mig teljesen tulajdonává nem tett, amit felfogott. Ez aztán be fog hatolni minden dolognak a mélyébe, s miután pontosan tud, élesebben fog kü'önböztetni és tisztábban ítélni, tudása tehát rendszeresebb lesz, s másrészt a jelenleg sajnos jelenségként társadalmunkra nehezedő azon bajban, hogy ifjaink nagy része, a most már minden felsőbb tanfolyamon rendszeresített vizsgálatok és szigorlatok nagy tömege közepeit elkallódik, — nem szenvedend. Ez pedig nagy eredmény !

Es mi a panasz most ifjaink ellen ? Éppen az, hogy nem tudnak, de sőt nem is szerelnek gondolkodni, s nem szeretnek dolgozni, munkálkodni. Ezért vádolja az egyetem a középiskolát. Azt mondja, hogy nem tanította meg e kettőre az ifjút.

Természetes, hogy minden tantárgy alkalmas erre a két dologra, de a mennyiségtan jól kezelve még a legalkalmasabb. Azért szigorúan kell ezt venni, s az ellene szórt kifogásokra semmit sem adni. Annál is inkább, mert a tanterv úgy van szervezve, hogy a mennyiségtan közép- tanodai tananyagát minden tanuló elsajátíthatja. Ide különös mathema- tikai talentum nem kell.

Nem akarom én azt állítani, hogy aki, mivel éppen nem ügyes a mathematikában; ne lehessen később választott pályáján helyét derekasan megálló ember: de tagadom, hogy ugyanezen emberből kellő vezetés mellett ne lehetett volna épp oly ügyes mathematikus, mint ügyvéd, bíró, vagy orvos. Mert egyáltalában nem fogadhatom el azon sokszor és sok oldalról hallott állítást igaznak, mely szerint lehet valaki a tudomány minden ágára nézve nagy fogékonysággal bíró a mennyiség- tanra azonban absolute képtelen. Ha valaki jó vezetés mellett sem volt képes