Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1883
6 elsajátítani a mennyiségtannak tiszta észelveken nyugvó tételeit, — bocsánatot: de nem bírom felfogni, hogyan válhassék abból oly ember, aki bármicsoda tudományt vegyünk is, kifogástalan, jól rendezett, alapos tudással, teljes készültséggel tudjon rendelkezni. Dilettáns marad az mindenben s felületességét nem sokáig lesz képes palástolni. Valóságos demoralizáiás tehát némely szülő azon eljárása, melylyel iskolázó fia előtt kicsinylőleg, sokszor kíméletlen hangon szól a meny- nyiségtanról, s annak algebrai részét, a betüszámtant meg éppen haszontalannak nyilatkoztatja. Ily rövid látással szemben a vitát nem tartom érdemesnek fölvenni; elitéli az önmagát; azért csak a tanításra vonatkozólag kívánok egy pár észrevételt tenni. Mondtuk, hogy a mathematikai tanításnál az értelem három főirányának fejlesztésére kell a fősulyt fektetni. Sajnos azonban éppen erre nem akar kellő figyelmet fordítani sok helyt a tanítás, — s itt van a legnagyobb hiba. E dolognak azonban hosszasabb fejtegetésébe jelenleg, éppen mivel sok anyagot nyújt a discussióra, nem akarok belebocsátkozni, de hogy mennyire igaz, egy pár vonással akarom festeni. A feladatok megoldása alkalmával a legtöbb esetben ez történik: a tanuló nem tudja, mi van adva és mi a keresendő. Dolgozik aztán csak úgy találomra. Hol van hát itt a gondolkodásnak csak legkisebb jele is? Hol van az öntudatos eljárásnak nyoma? Hisz az adottaknak a keresendőktől való elválasztása annyira fontos dolog, hogy e nélkül alapos tudás nincs is. Azért én legalább, e kérdésre adott feleletet, nemcsak az illető tanuló mathematikai jártasságának, hanem öntudatos gondolkodásának is hiteles bizonyítéka gyanánt tekintem. Mihelyt ezt minden útbaigazítás nélkül, magából a feladat feltételeiből felismerte: helyesen distinguáló, értelmes főre lehet következtetnünk. Természetes, hogy ebben is a gyakorlás lévén a főmester, minden feladatnál, minden tételnél ezt, az adottaknak a keresendőktől való elválasztását sürgesse a tanár. Üdvös hatása, azonkívül hogy mindjárt öntudatossá válik a munka, abban is nyilvánul ennek, hogy sok esetben egészen könnyűvé válik a megoldás általa. Ellenben, hogy milyen, — hogy úgy mondjam — haszon nélkül való a tanítás, mely ezt mellőzi, arra csak egy példát hozok fel. Egy vizsgálaton voltam, ahol kitünően tudták kívülről is a képleteket, sőt több volt olyan, aki egyiket-másikat le is tudta vezetni. Egynek aztán adtak egy gömböt a kezébe azzal a kívánsággal, hogy határozza meg annak köbtartalmát. A fiú nézett, forgatta a gömböt, s bár háromszor is elmondta, hogy:
