Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1883
ti minél pontosabban be kell gyakoroltatni, mert először tapasztalásom szerint az megy legnehezebben, másodszor, mert oly fontos, hogy a nélkül hiába fognánk az egyenletekhez. A második főküvetelmény elérése vagyis az, hogy jól belejöjjön a tanuló az algebrai mennyiségekkel való számolásba, gyakorláson alapszik. Minél több példát kell csináltatni. Az év Ibik semesterében, sőt már az I-sőnek végén, otthoni kidolgozásra is adhatunk fel példákat. A példák természetére nézve azonban nagy figyelem fordítandó. Sok paedagogus azt mondja itt, hogy aranyszabály legyen: ele- jénte könnyebbet, később nehezebbet. De ez az utasítás nem is igazi nem is jó. Nem igaz azért, mert ha fokozatos és jól irányított a tanítás, akkor elől van a nehéz, s hova tovább mindig könnyebb a feladat, még ha összetettebb is. Nem jó azért, mert a tanár, aki ez után indul, amint már volt alkalmam látni, tévútra lép. Például. Kezdte egy a szorzást két kéttagúval, s végezte a következő dicséretes nagyratörekvéssel: szorzó, io, mond: tiz tag; szorzandó, szintén io, mond: tiz tag! Boldog isten, hát mire jó ez a szélsőség?! Ez u. i. ioo tagú eredményt ad, s ha tízszer elhibázza a tanuló, aminthogy el is hibázza, éppen tizenegyszer érdemel teljes bünbocsánatot. Mert, hogy egy hasonlattal éljek, ezen eljárásnak az felelne meg, mikor az I-ső osztályú növendéknek, aki kétségen kívül már tud összeadni, olyan sor összeadást adnánk, mely ügyes számolónak is éppen egy órájába kerül! Más szempont itt az irányadó. Olyan példákat kell adni, melyekben fokozatosan a tanult műveletek egymásután fordulnak elő, melyekben műveleti rövidítések, összvonási esetek, észképző fordulatok az uralkodók, nem pedig olyakat, amelyekben a hosszadalmas számolások me- chanismusa túlnyomó; mert ezek gépiességüknél fogva lankasztólag hatnak a kedélyre, s tulerőltetik a figyelmet, mig amazok az elme élesítésére szolgálnak. Sajnos, hogy nyomdai akadályok miatt egy pár példát azokból, amiket nem tanácsos s azokból amiket üdvös feladni, mutatványkép nem iktathatok ide, de még sajnosabb, hogy tankönyveink a Klamarik- féle Mocnik Algebrát kivéve, mely mellesleg legyen mondva még igen hosszú időre biztosította magának gyorsan szaporodó frisebb és még frisebb collegái fölött az elsőséget, e pontot kellő figyelemre nem méltatják, és a példáknak oly monstrumaival jeleskednek, amiket egyszerűen ki kellene törülni. A könyvhöz függesztett példatár, a köny- iró didaktikai bölcsesé- gének kritériuma. Különben olyan pont, mely külön czikket érdemelne meg.
