Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1883
12 Eddig és ezekben láttuk nagyon rövidre vonva a módszer didaktiai részére vonatkozó megjegyzéseket. Ami annak paedagogiai oldalát illeti, ez épp oly sok körültekintést, vagy mondjuk ki határozottan: rátermettséget igényel, mint amaz. S éppen ez a körülmény az, mely megnehezíti a megirt utasítások utánna csinálásáf. A módszer nem a papíron, hanem az emberben van, s valamint költő, vagy teszem festő-művész, szobrász csak az az igazi, aki született rá: úgy nem tévedek, midőn a jó professor kellékei közt is első sorban a rátermettséget keresem. Mindazáltal a kitartó igyekezettől, az ugybuzgalomtól sem akarom megvonni az érdemet. Legyen azért áthatva a tanár a czél szentségétől, s tanítson buzgalommal. En a mellett vagyok, hogy e leszállított óraszám mellett is igen szép sikert lehet producálni, de sz.ivvel-lélekkel tanítsunk, mert a mellett is vagyok egyszersmind, hogy inkább örökre törüljünk ki valamely tantárgyat az élők sorából, semhogy annak tanítása az elérni szándékolt czél helyett, azt a gondolatot ébressze a tanulóban: bár ne kellenék ezt a tárgyat tanulni 1 Ha a tanítás a tárgynak szeretete helyett annak gyülölését idézi elő: abban egy messze kiható moralis aberratio tényét látom fennforogni, melynek súlya a tanarra nehezedik. Kettőztessük meg tehát buzgalmunkat, nehogy azon már egy nehány esetben szomorúan tapasztalt körülmény, melynél fogva az órák számának apasztása, az illető tantárgy közeli hanyatlását vonta maga után — újra beteljesedjék. Közoktatásunk érzékeny kára nélkül a mennyiségtannal ez nem történhetnék. Jélegykázy SBéla.
