Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1882

4

Pedig a mi időnkben mindenféle nevetségesnél nevetségesebb nyilatkozatokat kénytelenek hallgatni „a klasszikus copf« ellen olyanok is, kik e kérdésről bizonyára többet gondolkodtak, mint az ily meggondolatlan nyilatkozatok könnyelmű terjesztői, kik nem veszik tekintetbe, mennyit ártanak ezzel sokszor önnön fiaiknak, kiknek munkakedvét veszik el; mily károkat okoznak hazai nevelésügyünknek, melynek úgyszólván alapját forgatják fel. Sőt, miután nem régen parlamentünkben is hangoztatták a materializmus és amerikanizmus előnyeit a klasszikus irányú nevelés felett: a jobb ügynek vélek némi szolgálatokat tenni, midőn gyenge erőmhöz és egy iskolai-programm értekezés szerény terjedelméhez képest Cicero szónoki pályáját mutatom be főbb vonásaiban azon czélból, hogy hazai ifjúságunkat a világhírű szónok pályájának követésére, s az ékesszólás általános fontosságú művészetének tanulmányozására serkentsem.*)

Ők lesznek a nemzet jövendő papjai, bírái, ügyvédei, tanárai stb.: azért tartsák szem előtt nemzetünk kedvelt szónokának a Parainesisben hangoztatott eme szavait: »Ismerkedjél meg a régi és újabb kor nevezetes szónokaival, és mindenekfelett ama kettővel, kiknek egyikét Athén, másikát Róma nevezé magáénák: Demosthenés- és Ciceróval. Törekedjél ezeknek lelkeibe pillantani; törekedjél kitalálni a módokat, melyeknél fogva ők bámulatos nagyságra emelkedtek; törekedjél kilesni a

Cicerót, Senecát, Sallustiust, Tacitust, vagy Liviust és másokat megérteni, s kevesen vannak a jelen korban, kik Propertiust, Catullust, Horátiust, Vergiliust, Ovidiust, Tibul- lust élvezettel forgatva velünk elmondhatják azokban gyönyörködve: „Haec studia adolescendam alunt, senectutem oblectant, secundas res ornant, in adversis refugium et solatium praebent, delectant domi, non impediunt foris, pernoctant nobiscum peregrinantur, rusticantur.-------A latinnyelv ismerete azért is szükséges, hogy nemcsak valamint

egykoron minket, de utódainkat is lelkesítse a hazánk iránti szel eteire, és vonzalomra. Régi történelmünk vala az, mely gerjesztő bennünk a hazafiul érzelmet, növesztette azt, és képes azt utódainkban is meggyökeresiteni; különösen ha tekintjük a nagy államférfiakat, kiknek hamvai iránt kegyelettel viseltetünk, kik a kor színvonalára emelkedve, a legújabb időkig hazánk és közéletünk egén, mint világitő csillagok tündököltek, azt látjuk, hogy mindezek a latinnyelv segedelmével küzdöttélc fel magokat."

És dr. Samassa József ugyanakkor : „A latinnyelv a göröggel együttvéve képezi azon kapcsot, mely az ővilági műveltséget az ujjal összeköti. E két nyelv nyelve minden tudományos forrásainknak, a mostani tudományos nyelveknek kulcsa, és összes műveltségűnknek alapja. E két nyelv és irodalmuk nagyobb fontosságú maradványai az óvilágnak, mint a szobrászat és fesztészet emlékei; és ha az azok elpusztítására irányzott törekvést a történetírás a vandalizmus nevével bélyegezte meg: én nem tudom, hogy azt a törekvést, mely az emberi szellem ezen nagy becsű alkotásait ki akarja a nevelési és oktatási intézetekből törülni, milyen névvel fogja jellemezni."

*) „Hortemur liberos nostros, caeterosque, quorum gloria nobis et dignitas cara gst; ut animo rei magnitudinem complectantur." Cic. De Orat, i, 5.