Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1881

7 Ki jóra képes és azt teszi is, szeretetre méltó. Ilyen volt Imre her- czeg is; épen azért ragyog is a magyar égen, mint vezércsillag messze éjszakában. Többeket is beszőhetnénk még előadásunk keretébe a nagynevű Árpádok korából, de csak Kálmán királyra hívjuk fel a figyelmet. Öt bizonyára nem másért nevezték el Könyves Kálmánnak, mint azért; mert kiválólag szerette a könyveket forgatni. A ki férfi korában a szel­lemekkel szeret társalogni, annak okvetlenül lelkét korai és szorgos munkálkodással kellett már ifjú korában arra szoktatnia, hogy edzett korában a szellemi foglalkozásban gyönyörét lelhesse. Kálmán király messzelátó s tudós férfiú vala; tanuló ideje alatt tehát kiválólag szor­galmasnak és figyelmesnek kellett lennie. Szép a harczi vitézség szerezte hírnév; de az ő tudományos hire és felvilágosodott szelleme szebb; mert azon korban ritkább. Emel­kedettséget mutatva vonzott ez akkor is, midőn az ily nemű példára oly nagy volt a szükség, s kivált honunkban, hol a kard- és ijforgatás jobban dívott, mint az emberesítő tanulás. Kálmán király híre nemcsak szép még ma is, de nagyon hasznos is volt akkor; azért kettős érdemű, s valóban kegyeletes lehet emléke az utódok előtt. Lajos és Zsigmond királyok alatt már terjedtebb volt a műveltség, mint az előbbi korban; így a tanulók sokasága közt számtalan az em­lítésre méltó példa; de e kort jeles ifjaival mellőzvén, Hunyadi Mátyást hozom fel a későbbi időkből. E valóban nagy királyról egyik írónk azt mondja, hogy ő olyan volt, minőnek fejedelmét szíve és lelke szerint óhajtja a magyar ember Áldás és fény dicső nevére! Tanuló korából oly sok szépet jegyzének föl, s őriztek meg emlé­keink, mind dicsőítik hős apját Hunyadi Jánost, a vallásosan nagy ma. gyárt, »kinek honszerelme oly fényes tetteket írt be a történet könyvébe, melyeknek fénysugarai örök nimbuszt kerítnek halantékaira. »Ennek iró- tolla nem jeleskedett ugyan, de annál inkább gondoskodott arról, hogy fiai sokat és jól tudjanak.« »Azt tartják, az embernek mindenre születnie kell, és a nevelés minden bölcsesége csak abból áll, az ifjút a természettől nyert eredeti rendeltetése felé lehető legbiztosabban, legsikeresebben kalaúzolni.« »E hit Mátyás életében is igazolását találja; mert az Istentől belé lehellett szellemének éle, rugékonysága nemcsak minden szép, jó és nemesnek gyors felfogására és elsajátítására képessé tévé, hanem egyszersmind jellemének oly szilárdságot kölcsönzött, melyet sem a szerencse mosolya megingatni, sem a balsQrs csapásai megrontani nem tudtak·* — »Zsenge

Next

/
Thumbnails
Contents