Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1881
IŐ körébe távozott? Oly diadal és emlék volt az, mely azt hiszem, örökre vigasztalólag és bátorítólag hatott lankadhatlan lelkére. Páratlan tanuló volt; ilyennek ismerjük őt tudósnak is; hogy az volt, kitűnik munkáiból; életiratában is olvassuk, hogy »nemcsak a magyar hazának, hanem az összes világ legtudósabb férfiainak egyike volt ő.(< Mint hazafi- és tanár, ról egyik kitűnő tanítványa, a volt első magyar vallás- és közoktatási miniszter, a lángelméjű br. Eötvös ezt írja a többek között: »Ki egyszer hallá e tudós férfiút Árpád és a hét vezér dicső tetteiről szólani: az kételkedhetett mestere állításain, de azon óriási honszeretet hatalma, mely a tudóst elragadta, elragadta tanítványait is. Nem volt tanítóink között, kitől annyian tanulták volna a hazát szeretni.« Figyeljétek meg ez a mily igaz, oly őszinte szavakat kedves tanulók, s erősítsétek bennetek a honszeretetet; tanuljatok tőle küzdeni és munkálni fajunkért; oly példája ő a honszeretetnek, kit minden idők magyarjai követhetnek jó törekvéseikben; maga rnondá és életével is bizonyitá e nagy ember, hogy mindent a hazáért tett midőn igy szólt: »E kéz, e szív, ez ész mindent a hazáért tett.* Kötelességnek tanítja ő a hazafias munkát; azért törekedjetek a jóra! Nemzeti műveltségűnk jobbjainak ifjúságáról emlékezvén: mit mondjak édes szülőföldem kitűnőségéről, a legnagyobb színműíróról, Katona Józsefről? Rámutathatnék, hogy Kecskeméten 1792-ben születve, egyike volt a legszeretetre méltóbb tanulóknak; engedelmes szülei és mindazok iránt illemtudó, kikkel sorsa összehozta. A természet és művészet szépsége vonzá már korán, igy inkább a magányt kedveié, mint a lármás gyermeki játékokat. Olvasni és elmélkedni kedvencz mulatsága volt; szives őszinteséghez szoktatva Óvakodott a hazugságtól, mint a szív és lélek mételyétől. A magyaros nyíltság és igazságos munkásság tette földiéi előtt becsültté, mint hivatalnokot is. Magyar ifjak, tanuljatok tőle őszinte becsületességet, remek alkotású Bánk-bánjából pedig jellem-festést, művészetet. Hazai szellemmunkássaink díszes sorából Debreczeni Mártonon, Hanák Jánoson és a rendkívüli Magyar Diogenes-en, Mentelin kívül még igen sok példát hozhatnék fel, s elmondhatnám, mint Debreczeniről, hogy igen jó tanuló volt; mig Hanák már igen korán természetrajzi ismereteivel tűnt ki; növényezni, madarászni legkedvesb mulatsága volt, mint Mentelinek a nyelvtanulás. Erről a csodaembcrről ezt írják: »Ismerte ő mindazon nyelveket, melyeknek a tudósok csak nevét ismerik.« A példa azonban már elégnek tetszik; mert azt tartom, minden ifjú lelhet az eddig említettekben is valami tetszetőst, míg a jó mindegyikért csak lelkesülhet.
