Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1881
5 magánszorgalomból görögül tanult, s Horatiusból szebb helyeket be em- lézett, s azokat a Bodrog partján hangosan szavalgatta; megtanult némi útmutatás mellett francziáúl is, s gyakorolta irályát kora- és erejéhez képest. Már tanuló korában elhatározta, hogy író lesz, épen azért kitartóan tört nagy czélja elérésére. Lelkében a szép magva lévén letéve,” azt vallásos nevelése és buzgalma által, hogy férfi korában annyira terjesztette, tán nem is oly csodálandó, mint lélekemelő. Szépen érzett és gondolkozott, így nyelvművelési munkálatai ha nem mindenben hibátlanok is, méltán hiresztelik tiszteletes nevét. Ha valamikor Széphalom felé visz útatok ifjak, szenteljetek hamvainál egy-két perczet emlékének; méltó volt s lesz reá: mert „ő hű és nagy vala!“ E kedves törekvésű tanuló és hazafi mellett: említsem-e Dajka Gábort, a később kedves dalnokká lett miskolczi fiút, ki Kassára men- vén az 5-ik osztályra, oly szorgalmat fejtett ki az elsőségért, hogy belebetegedett? Többen voltak az osztályban, s egy nála jobb elméjű lett vetélytársa; ebben épen oly nemes dicsvágy volt, mint ő benne, azért nagyon meggyűlt a baja; amaz játszva s ez inkább fáradsággal tanult; hogy tehát legyőzhesse vetélytársát éjt-napot egygyétett, folyton tanult, mig végre győzött ugyan, de egy időre orvosilag eltilták a tanulástól. A tanulói nemes büszkeségnek, a szorgalomnak ritka példája ő, okuljatok rajta és tanuljatok tőle nemes büszkeséget! Megemlékezvén múlt századunk e kedves dalnokának ifjú küzdelmeiről, felhozzam-e Kölcsey Ferencz ifjúságát? Nem! csak azt említem, hogy ő debreczeni tanuló korában, mig társai a Hortobágy homokjain vagy egyebütt mulatoztak, homokból halmokat készített, s azokra szobrok gyanánt valami tárgyakat, fadarabokat állított, s előttök szavalgatta azon helyeit Cornelius Neposnak, melyeket önszorgalomból betanult. Csoda-e, ha az ily ifjúból hazánk elsőrangú szónoka lett? A szorgalom, szellemiség és tiszta honszeretet példánya ő, mint férfi is. Ifjak ha a söld sívár rögéhez nem akartok ragadni, forgassátok tartalmas műveit! Gyönyör fog el, midőn a félszemű, de egészlelkű Kölcsey nevét megpillantom; de szívem hangosan dobog s lelkem emelkedik akkor is, midőn Horváth István nevét kiejteni hallom, vagy fajszeretetéről olvasok. Rendkívüli szorgalom, kitartás, nemes erkölcs és sikeres haladás jellemzik, mint tanulót; nem pajkoskodott ő, hanem figyelt; nem várt figyelmeztetésre, de jegyezgette a tudnivaló dolgokat. Sz.-Fehérváron, szokása volt Horváth gyermekkorában a rk. plébánosnak, hogy a délelőtt hallott evangélium magyarázatát ebéd után kikérdezze az iskolás fiúktól; figyelemkeltés végett pénzt — ezüst tallért — tűzött ki a legjobban felelő megjutalmazására. Fessem-e azt az örömet, melyet Horváth érzett akkor, midőn az elsőt elnyervén, a szentegyházból szülei
