Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1881

íme, beszéljenek a tények a gyermekről s magasztalják a kitűnő tanulót.

Minden jóravaló családnak féltett kincse volt mindenkor s az ma is a gyermek: épen azért a tapintatosan okos és jó szülék sokat áldoztak és fáradoznak érte. Sokat áldozott a páratlan jellemű és dicső asszony, Zrínyi Ilona is Juliánka és Ferenez gyermekeiért; mert árvái jogainak szigorú megóvására mindent elkövetett, s észszerű és rangjukhoz illő nevelésük fölött kitűnő figyelemmel s tapintattal őrködék.

S e gyöngéd gondoskodást és fényes költekezést neveltetésökre meg is érdemelték; mert mindkettő a gyermeki hála és szeretet igazi példaképe. Anyjok, a női kellemekben gazdag s magasztos jellemű hölgy elejétől fogva irányadó befolyással volt neveltetésökre, maga igy nyilatkozik Feri és Juliánkáról: »Isten soha ne adjon anyának jobb gyermekeket, mint ezek; mert soha nem tapasztaltam egyebet bennök az igaz szeretetnél és engedelmességnél hozzám semminemű változásukban. Egymáshoz igaz atyafi szeretettel voltának ; ha tovább is hozzám és az én édes uramhoz abban megmaradnak: vesznek jutalmat mitőlünk, az Istentől áldást, s adnak jó példát az világ fiainak.«

Oly meghatóan szép nyilatkozat ez, hogy nemcsak jól esik róla tudomást vennünk, de szívből óhajtatja velünk: vajha minden szülő igy beszélhetne gyermekeiről!

Hősünk, a még csak kis Feri 1676. márcz. 27-én Borsiban Zemp- lénvármegyében születve, valóban olyan jó gyermek volt, hogy anyját saját szavai szerint, soha meg nem szomorította. Mikor Zrínyi Ilona a kis-ázsiai »Virágok mezején* haldoklóit, ezt iratá fiának: »Tudassák fiammal utolsó anyai áldásomat; ő soha meg nem szomoritott engem!*

Tanulók! tűrni és szenvedni méltó egy egész életen át ily anyai áldásért, törekedjetek, hogy kiérdemelhessétek!

Rákóczi Ferenez anyja és nővére iránt való szeretetéről később maga ezt jegyezte föl: »Köztem és nővérem között a legnagyobb fokú, gyöngéd, testvéri szeretet létezett, s az anyánkhoz való közös ragaszkodásban egyesüle és tőle viszonoztatott; mindazáltal elmerem mondani, hogy az én szeretetem nővérem iránt, még fölülmulá az ő hozzám való vonzalmát.«

A mi meg Ferenez tanulását illeti, az oly rendkívüli szorgalmú és eredményű volt, hogy már 12-éves korában latinúl és magyarúl úgy szólván tökéletesen tudott. Éhez járult testi kifejlődése is; három-négy évvel idősbnek látszott már az említett évben daliás alakjánál, elegáns és lekötelező modoránál fogva; gyönyörű nagy barna szemei lelke nemességét s szíve fennségét ragyogtatták. Patakon és Munkácson tanul-