Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

A protestánsok helyzete Magyarországon a 18. században

tileg nem fordulhattak az uralkodóhoz, hanem csak egyénileg. Ez egyben azt is jelentette, hogy a két protestáns felekezet, mint szervezett közösség, mint intézmény, az állam szempontjából hivatalosan megszűnt. Ettől kezdve 1791- ig az uralkodók, élve a rájuk ruházott jogokkal, a protestánsok helyzetét rendeletekkel szabályozták. A királyi rendeletek 1781-ig a protestáns vallásgyakorlat visszaszorításának jegyében születtek meg.297

De nemcsak az országos egyház, hanem az egyes gyülekezetek életét is megnehezítették és lehetetlenné tették a törvények.298 Ez abból a tényből adódott, hogy a katolikus klérus a protestánsokat lázadóknak tekintette. Állandó zaklatásokkal bolygatták a protestáns közösségeket. Templomaikat, iskoláikat elvették. A nem articuláris helyeken megtiltották a lelkészek szolgálatait. Számos lelkészt kiüldöztek a falvakból ott is, ahol egyetlen katolikus sem lakott. A lelkipásztorok, tanítók gyülekezeteikkel együtt kiszolgáltatottak voltak. Az akkori társadalmi helyzetben csak a hithű nemesség oltalma mutatkozott célravezetőnek. Az egyházvédelem legfontosabb eleme a folyamatos kérvényezés volt. Tekintélyes nemesekből álló küldöttségek rendszeresen jártak követségbe az uralkodóhoz. Mivel azonban vallásügyben testületileg nem, csak személyesen lehetett folyamodni, ugyanakkor az állandó képviseletet is meg kellett oldani, ezért igen jelentős szerepet kapott a vallási ügyvivő, az ágens.

Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a törvényen kívülinek tekintett s a klérus részéről úgy is kezelt protestánsok helyzetét rendezni kell. De nem azon az úton, ahogy a klérus javasolta: „az eretnek protestánsok megsemmisítése, akár halálbüntetés árán is.”299 A helyzet rendezésére a király, III. Károly, kiadta a saját nevéről elnevezett I. Carolina Resolutiot. A Resolutio 1731. március 21-én jelent meg. Ez a rendelet lényegileg az Explanatio Leopoldina megismétlése volt. Szűkre szabta a protestánsok életterét. Annyi haszna mégis volt, hogy törvényes alapot jelentett a megmaradásért vívott küzdelemben. Természetesen a klérus minden erejével tiltakozott ellene. 1734-ben adta ki III. Károly a II. Carolina Resolutiot, mely az egyházkerületek és a superintendensek ügyét rendezte. A két Carolina Resolutio azonban bármennyire is teremtett jogi alapot a protestánsok számára, nem vetett véget az erőszakos katolikus restaurációnak. Folytatódtak a templomfoglalások, a protestáns lakosság elüldözése. A lelkészek és a gyülekezetek helyzetét tovább súlyosbította az I. Carolina Resolutio

297 Faragó, 2000. 835-836.

298 Lásd bővebben Dienes Dénes (szerk.): A Zempléni Református Egyházmegye összeírása 1782, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Sárospatak, 2003.

299 Szekfü Gyula: Magyar történet IV, Budapest 1935. 547.

94