Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A protestánsok helyzete Magyarországon a 18. században
A szabadságharc ideje a protestánsok számára a fellélegzés ideje volt. A kurucok által felszabadított területeken a fejedelmi politika következtében igen sok sérelem orvoslást nyert. A szécsényi országgyűlésen (1705) a vallási kérdéseket rendezték, az ágostai és helvét hitvallásúak szabad vallásgyakorlatot nyertek. A 17. század folyamán elvett templomok jelentős részét visz- szakapták a protestánsok, vagy a vissza nem nyertek helyett újakat építhettek. A szabadságharcot követő kompromisszumos béke a vallásügy kérdéseinek elintézését az összehívandó országgyűlésre halasztotta. A kedvező, hosszú távú rendezés reménységét erősen megingatta III. Károly 1714. évi pátense, melyben felszólította a protestánsokat, hogy hagyjanak fel a vallásgyakorlattal ott, ahol azt a közelmúlt felkelései során kezdték újra. Az 1714-1715. évi országgyűlésen a vallásügy kérdéseit a katolikus többség és a protestáns kisebbség igen éles viták közepette tárgyalta. Az 1715. évi 30. törvénycikk az uralkodó kegyelméből érvényesnek mondta ki az 1681. és 1687. évi vonatkozó törvényeket, de megtiltotta a vallási sérelmek országgyűlésen való tárgyalását. Ezzel a vallásügyet felségjogok közé sorolta, s kivette az országgyűlés hatásköréből. A katolikus rendi többség nyomására született határozat a protestánsokra kedvezőtlen és előnytelen voltát a 31. törvénycikk különösen is aláhúzta. Ez ugyanis azok gyűléseit, zsinattartását az uralkodó előzetes engedélyéhez kötötte, s ugyanígy az adományok gyűjtését is.296 A sérelmek megvizsgálására és a vitás kérdések rendezésére királyi vegyes bizottságot küldtek ki katolikus, református és evangélikus nemesekből. A Pesti Comissio néven kinevezett bizottság azonban csak évek múltán kezdhette meg működését. Az itt is meglévő katolikus többség lehetetlenné tette a hatékony és eredményes munkálkodást, leszavazva minden protestáns kezdeményezést. A rendkívül hátrányos helyzet betetőzése volt 1724-ben a Magyar Királyi Helytartótanács felállítása, mely a protestáns - ellenes intézkedések szervévé vált. Az 1714-1715-ös országgyűlés tehát a vallásügy kérdését a felségjogok közé sorolta, ami a protestánsok számára igen kedvezőtlen volt, mert testüleIII. Károly 296 Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, Sárospatak, 1998. 24.; Bíró Sán- dor-BucsAY Mihály-TÓTH Endre-Varga Zoltán: A Magyar Református Egyház története, Sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémia, Sárospatak, 1995. 207. 93
