Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A protestánsok helyzete Magyarországon a 18. században
A PROTESTÁNSOK HELYZETE MAGYARORSZÁGON A 18. SZÁZADBAN294 A török kiűzése a protestáns egyházak számára kedvezőtlen fordulatot hozott. A háború következtében kizárólagos hatalomhoz jutott, s a katolikus restauráció legfőbb politikai bázisát a Habsburg abszolutizmus képezte. A nemzet szabadsága korlátozásának és a hazai protestantizmus visszaszorításának, illetve megsemmisítésének programja ugyanazon hatalmi formációban gyökerezett. A török kiűzésének örömére rá sem ébredhetett a felszabadított területeken élő, túlnyomórészt protestáns lakosság, mert a beszállásolt katonaság erőszakosságainak kiszolgáltatva sem személyi, sem vagyoni biztonságot nem tapasztalt, ráadásul vallásgyakorlata miatt is üldözést szenvedett. A protestánsok jogait védő országgyűlési rendelkezések egyrészt az Explanatio Leopoldina értelmezésében kifejezetten protestánsellenes hangsúlyt kaptak, másrészt ideiglenessé nyilvánította azokat az uralkodó, s csak kegyelemből tartotta fenn érvényüket. Az 1681. évi 26. törvénycikk a kuruc harcok sikerei következtében az elvett protestáns templomok visszaadását rendelte el. Arra az esetre, ha az elvett protestáns templomokat már felszentelték volna katolikusnak, így azok vissza nem adhatók lennének, megyénként 2-2 helyet jelölt ki a törvény, név szerint felsorolva articulusaiban a községeket, ahol az egyikben az ágostai (evangélikus), a másikban a helvét hitvallású (református) gyülekezetek kárpótlásul új templomot építhettek. Az akkor Magyarországhoz tartozó 11 vármegyében volt érvényes ez a rendelet. Az 1691-ben kiadott Explanatio Leopoldina már úgy értelmezte ezeket az ún. articuláris helyeket, hogy kizárólag ezeken engedett nyilvános, azaz ténylegesen szabad vallásgyakorlatot az 1681. évi törvény, holott abban erről szó sem volt, minthogy a nyilvános és magán vallásgyakorlat is ismeretlen volt a magyar jogban, és először csak az Explanatio tett különbséget a kettő között. 294 Lásd: Dienes Dénes: A református kegyesség jellemző vonásai a 18. századi Magyarországon, Sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémiája, Sárospatak, 2002.; Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521-1945, Budapest, 1985.; Bíró Sán- dor-BucsAY Mihály-Tóth Endre-Varga Zoltán: A Magyar Református Egyház története, Sárospataki Református Kollégium, Teológiai Akadémia, Sárospatak, 1995.; Csohány János: Magyar protestáns egyháztörténet 1711-1849.,Debrecen 1994.; Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. Században, I. köt., Magyar Tudományos Akadémia Történeti Bizottsága, Budapest, 1811. 91
