Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A lányok oktatása az egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján
A LEÁNYOK OKTATÁSA AZ EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK ALAPJÁN F első-Magyarországon, a református egyházközségekben a leányok oktatására vonatkozó legkorábbi feljegyzések 1632-ből származnak. Borsiban, Újhely filiájában a következőket találjuk: „Catechisationem neglexit: Keménnyen fogta, s nagy kérdésekre kérdette, mely az gyermekek elméjét fölül múlta. Az gyermeket kiczokigatta ezt mondván: az anyád tehén, az apád ökör. Responsio. Nem tud kit tanítani"190 Míg Kozmán szintén 1632-ben „Az Catechi- satióra nem jőnek, melyről az atyákat és anyákat is pirongatta érette; hanem csak az igen aprócskák”19' megjegyzést olvassuk. Konkrét utalás és konkrét megfogalmazás nincs ebben a két feljegyzésben a leányok tanítására vonatkozóan. Mégis talán az eddig elmondottak alapján, miszerint a leányok tanítása elsősorban a katechizálásban körvonalazódott, és 13 éves korukig gyermekeknek számítottak, feltételezhetjük, hogy az idézett mondatok magukban foglalják a leányokat is a fiúkkal együtt. Továbbá Luther Márton törekvését láthatjuk ezekben a mondatokban meg-, illetve meg nem valósulni. Luther arra törekedett, hogy a gyermekek számára érthető, felfogásukhoz alkalmazott kátét kell írni, és az ő értelmükhöz kell igazodni a tanítás során. Hiszen a gyermek, aki eddig semmilyen tanításban nem részesült, nehezen igazodik minden olyan dologhoz, amivel eddig nem találkozott. Luther maga is igyekezett úgy megfogalmazni Kis Kátéját, hogy megfeleljen ennek a törekvésnek, továbbá, hogy a szülők, különösen az apa is tudja belőle tanítani gyermekét. Borsiban a lelkész a gyermek helyzetét nem vette figyelembe, ráadásul türelmetlen is volt. Nyilván teher volt számára tanítani az egyszerű, tanulatlan gyermekeket, így történhetett meg, hogy egy idő után nem volt kit tanítson. 1635-ből Erdőbényéről való a következő megjegyzés: „Első esztendejében az leányokat kezdette volt tanítani, azután elhadta. Meg intették volt az bényeiek, de haragjával vitt és azolta nem tanít.”192 190 SRKLt. Borsi, 1632. Kgg. 1.1. 166/b. 191 SRKLt. Kozma, 1632. Kgg. 1.1. 169. ,92 SRKLt. Erdőbénye, 1635. Kgg. 1.1. 243/b. 65
