Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
A lányok oktatása az egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján
Mint kiderül ebből, már a század első felében voltak egyházközségek, ahol a lelkész elkezdte a leányok tanítását, mint itt Erdőbényén is. Valamilyen oknál fogva azonban ezt a munkát abbahagyta. Okát sajnos nem tudjuk. De ahogyan az idézetből is kiderül, a lelkész valószínű megsértődött. Természetesen ez még nem ok arra, hogy a feladatát ne végezze tovább. De a további jegyzőkönyvek semmit sem említenek arra nézve, hogy elkezdte-e újra a tanítást. Az eddigiek és a következő években történt jegyzőkönyvi híradások igazolják, hogy voltak törekvések, ha kezdetlegesek is, a felső-magyarországi gyülekezetekben a leányok tanítása ügyében. A legtöbb - ebből az időszakból - ránk maradt feljegyzés, kevés kivételtől eltekintve, arról számol be, hogy elkezdődött ez a munka, de abbamaradt. „Catechizált, mintegy dióverőig tanított, s azután elhadta.”193 „Az leányok tanításától megszűnt, melyben azelőtt serényebb volt.”194 „A leányok tanítását Simándi Uram elkezdte, de ha három vagy négy vasárnap tanít, ottan elhadgya.”195 S hogy a kevés kivételből is említsünk egyet „Vagyon fél esztendeje, hogy elhadta volt az leányok tanítását, de nem régen kezdette ismét tanítani.”196 Találhatunk olyan adatot is 1641-ből, hogy a gyülekezet tagjai panaszt tettek a lelkész ellen, mert volt idő, mikor még katekizált, de arra nem emlékeznek, miszerint ebben az évben végezte volna ezt a munkát. Védőbeszédében a lelkész elmondta, hogy „Tanítaná ugyan, de a leányok hazamennek, és nem várják meg a tanításnak óráját, némely azt mondgya, hogy házat kell őrizni!’197 Az idézett mondatból két dolog derül ki. Egyrészt az, hogy a lelkészben megvolt a szándék, másrészt pedig, hogy a leányok restek voltak. Mi lehetett az oka, hogy a leányok nem várták meg a tanítás óráját? Csak annyi, amit a feljegyzés elárul? Házat kell őrizni. Nyilván nem ez volt az igazi ok. A leányok számára valószínűleg nem volt megszokott dolog, sőt teljesen új gyakorlat volt, hogy őket tanítják, hogy ott kell maradni a templomban vagy a lelkészlakon. Azoknak a leányoknak, akiknek eddigi tanulásuk a házimunka, a ház körüli tevékenység elsajátításában merült ki, egyáltalán nem volt ez természetes. De nem volt természetes a szüleik számára sem. Ugyanezen okból jegyezte meg a kövesdi lelkész is 1643-ban „hogy a hétköznapi conción két vagy három leány vagy aszszonyállat”198 van. Több esetben találunk utalást arra, hogy a lelkész azzal védte magát, miszerint azért nem tanít, mert a leányok nem fizetnek 193 SRKLt. Luka, 1639. Kgg. 1.2. 50. 194 SRKLt. Riese, 1639. Kgg. 1.2. 52. 195 SRKLt. Újhely, 1639. Kgg. 1.2. 61/b. 196 SRKLt. Jesztreb, 1639. Kgg. 1.2. 59. 197 SRKLt. Nagyazar, 1641. Kgg. 1.2. 76/b. 198 SRKLt. Kövesd, 1643. Kgg. 1.2. 92. 66
