Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

Előszó

ELŐSZÓ

égóta foglalkozom a nőnevelés témájával. Nem országos szin- —^ ten, hanem csupán országunk egy szeletével, a felső-magyar™ országi régióval teszem ezt behatóbban, s főként a reformáció után kialakult gyülekezetek szintjén. Rendkívüli segítséget nyújtanak ebben az egyházlátogatási jegyzőkönyvek. Ezekből tudjuk nyomonkövetni, hogy a 16. századtól kezdve hogyan álltak a nőnevelés kérdéséhez a gyülekezetek lelki- pásztorai, megindult-e az a folyamat, melyet a reformáció jeles képviselői - különösképpen is Luther Márton - fontosnak tartottak. A mindenkire kiterjedő oktatás még nem része a 16-17. századnak, a 18. században kezdődött az a tendencia, mikor egyrészt a század elejétől gyülekezetek külön épületeket vásároltak a leányok oktatásának megvalósítására, másrészt pedig az uralkodók, az oktatást politikumnak tekintve, saját kezükbe vették annak ügyét. Törvények, rendeletek születtek, s a 19. század elején pedig megjelent a II. Ratio Educationis, mely már egyértelműen - ugyan még nem kötelező jelleggel - megteremtette a leányok oktatásban való részvételének lehetőségét. Ugyanennek a századnak a végén pedig báró Eötvös József miniszter kiadta a népoktatási törvényt, melyben már egyértelműen kötelezővé tette a mindkét nemhez tartozó gyermekek iskolába járását. A téma rendkívül izgalmas és érdekes. Különösen, amikor az egyes gyülekezetek szintjén követjük azt nyomon, hiszen itt indult el az egész. Igaz, hogy az elején kissé hullámzó volt a nőnevelés folyamata, de a végén a sok munka, fáradozás, küzdelem meghozta az eredményt.

Munkámban nem törekedhettem a teljességre, csupán ízelőt adhatok a nőnevelés témájában a felső-magyarországi területről. Ennek ellenére bízom benne, hogy az olvasó érdekesnek találja, és érdemesnek az átolvasásra.

7