Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)
Bevezetés
asszonyszemély jóra is használja az írás tudományát, de a legtöbb úgy visszaél ezzel a tudománnyal, hogy jobb lett volna, ha sohasem tanulta volna.”1'3 Ezek a gondolatok reményt keltőek a tekintetben, hogy a 16. században meginduló nőnevelés már nem tett különbséget a társadalmi osztályok között, ez azonban még messzemenően nem így van. A reformáció mozgalma ugyan sokat tett ez ügyben, de sok helyen a tanulás lehetősége továbbra is a nemes családok, illetve a polgárság leányai előtt álltak nyitva. Természetesen voltak olyan helyek is, ahol megpróbáltak tenni az alsóbb népréteg leányainak tanításáért, ami sok esetben a katekizációban merült ki, és lelkipásztor végezte. Kéri Katalin írja, miszerint a zárdák világa Nyugaton a 16. században is nyújtotta a műveltség megszerzésének lehetőségét, annyi különbséggel, hogy már szegény leányokat is elvállaltak nevelés céljából, de csak úgy, hogy le kellett dolgozniuk ott - tartózkodásuk árát. A nemes leányok nevelésével foglalkozók továbbra is szigorú kereteket írtak elő, ami a reneszánsz neveltetésben gyökerezett. „A fiatal leányoknak zavartságot kell mutatniuk, ha meglátnak egy férfi arcot; a társadalomban egy tartózkodó, szerény magatartásformát kell konzerválni; a szemeket találkozáskor a földre kell sütni, mivel a tekintetek gyakorta szerelmi jelek. Az anya soha ne hagyja egyedül leányát, sem éjjel, sem nappal, de legalábbis bízza rá a nevelőnőre, ha nem fél áthárítani a felügyelet gondját. A leányok soha ne bátorkodjanak beszélni, hacsak nem elkerülhetetlen, ekkor pedig törekedjenek arra, hogy finoman és mértékkel fejezzék ki magukat; ne táncoljanak, énekeljenek, ugrándozzanak, legfeljebb csak a saját szobájukban, azon hozzájuk tartozó hölgyek jelenlétében, akik a szolgálóik. Amikor vágyakozó ajánlatokkal fordul hozzájuk valaki, úgy kell tenniük, mintha semmit nem hallottak volna.”114 Láthattuk, milyen fontos volt az erkölcsös nevelés, melynek egyik kitűzött célja az volt, hogy a fiatal leányokat távol tartsák a csábítóktól. Ez az esetek többségében sikerült, hiszen egy, az 1600-as évek végéről származó, adat szerint a leányok nagy része, 80-85 %-a, szűzen érkezett a házasságba. A középkorban úgy tűnik, hogy ennél nagyobb volt a szexuális szabadság, léteztek futó kapcsolatok, és házasságon kívüli együttélések.115 Ez a szigorú életforma még sokáig fennmaradt, hiszen az egyház egyre nagyobb gondot fordított az erényekre, a tiszta élet megőrzésére. Kéri, 1996. Kéri, 1996. Kéri, 1996. 42
