Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

Bevezetés

Mintegy összegző áttekintésként az eddigiek alapján elmondhatjuk, hogy a műveltség, neveltetés sem a korai reneszánsz korban, sem pedig aló. század elején még nem lett általánosan jellemző a nők esetében. Továbbra is mindez elsősorban a felsőbb társadalmi rétegek, majd a gazdagabb polgári réteg kiváltsága volt. Az alsóbb réteg leányai számára szervezett iskolák kisiskolák voltak, ahol sok esetben még olvasni és írni sem tanultak meg. Számukra a magasabb műveltség megszerzésének lehetősége csak később kínálkozott. Ugyanakkor pedig már ez is nagy változás az előző korszakokhoz képest. Változás, vagyis előbbre mozdulás a nők neveltetése ügyében a 16-17. századi gazdasági fellendülés következtében áll be, amikor is a férj halála vagy munkaképtelensége esetén a birtok, műhely gondjai a feleség vállára nehezedtek, az utódok felneveléséhez pedig szükség volt a férj vagyonára, aminek következtében az öröklési rend is változott. Ez a megváltozott körülmény tette szükségessé az írni, olvasni és számolni tudást a nők számára, hiszen enélkül aligha boldogulhattak volna. Kéri Katalin írása szerint a nők bekapcsolódása a gazdasági életbe a kereskedőpolgárság itáliai képviselőinél már aló. században megkezdődött, ahol az utazgató kereskedők otthoni könyvelését a feleségnek kellett vezetnie.116 A gazdasági élet fejlődésének volt egy másik, közvetett hatása is a nők kora újkori helyzetére. Csökkent a kiszámíthatatlan balszerencsék száma, a misztikus félelmek eltünedezőben voltak, ezenkívül a tudományok monopóliuma mind jobban kicsúszott az egyház kezéből, így nem volt már égetően szükség a nőre mint bűnbakra. Az első, kifejezetten feminista nyilatkozat a 17. századi Angliából származik, mely szerint „... ugyanúgy szabadnak születtünk, mint a férfiak, szabad akarattal és szabad szellemmel rendelkezünk, minket is ugyanazokból a részekből alkottak, s ugyanolyan szabadsággal élhetünk szabadságunkkal.”117 Ezekkel a gondolatokkal fejezzük be a nyugat-európai rész tárgyalását. A következőkben a hazai viszonyokat tesszük nagyító alá, hogy megvizsgáljuk, mennyiben volt hasonló vagy éppen eltérő a helyzet a magyarországi nőnevelés területén.

116 Kéri, 1996.

117 Kulin Katalin: Utazása régi Angliában, Gondolat, Budapest, 1964. 159.

43