Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

Bevezetés

sa és egyszerűbb bibliai történetek olvasása szerepelt. Tanítóként általában egy tisztes korú művelt és vallásos asszonyt javasolt alkalmazni, aki tud tanítani, s a leánykákkal jól és okosan bánni. A gyermekek szülei tandíjat fizettek, ez alól viszont a legszegényebbek mentesültek.

Látható tehát, hogy a reformáció a nőnevelés terén is radikális változást eredményezett. Mindemellett az is tény, hogy az intézményes nőoktatás csak az elemi szintre korlátozódott, magasabb iskolákba továbbra sem járhattak leányok. Az általános népoktatást ugyan nem sikerült megvalósítania a reformációnak, de hozott egy olyan megújulást az oktatás és az egyházi élet területén, ami több dolgot eredményezett. Az oktatásban az anyanyelvi oktatás bevezetése mellett a leányok széleskörű tanításának programja vette kezdetét.

Mindemellett azonban továbbra is fennmaradt a kérdés még a 16-17. század folyamán is, hogy tanuljanak-e a nők írni-olvasni. A nyugati gondolkodók véleménye megoszlott ebben a kérdésben. Korábban már tettünk említést a Christine de Pisan által kifejtett véleményről. Hadd álljon előttünk most egy újabb gondolata, melyet a Cité des Dames című művében fejtett ki. „Azokkal szemben vagyok, akik úgy mondják, hogy nem jó az, ha az asszonyok olvasni tanulnak. Csodálkozom azokon az embereken, akik nem akarják, hogy leányuk, feleségük, rokonuk tudományokat tanuljon, hogy így erkölcseik leromoljanak.. ”U1 Ez a gondolkodás továbbgyűrűzött a 16. században is, több jeles személy szimpátiájával találkozva. Lodovico Dolce (1508-1568), a század egyik gondolkodója meggyőződéssel jelentette ki, „...a kultúra a leghatásosabb orvosság a szemérmetlenségellen.”112 A 17. század fordulóján Algidius Albertinus németalföldi író Az asszonyi örömök kertje című művében így vélekedett: „Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a leányok és kisasszonyok tanuljanak-e írni-olvasni, bizony eltérőek a válaszok: én legalábbis úgy tartom, hogy helyes dolog, ha a leányok olvasni tanulnak, hiszen akkor elolvashatják a jó útra vezérlő, erényes könyveket, és imádkozhatnak is belőlük; ami azonban az írást illeti, egy csöppet sem tartom kívánatosnak, hogy ezt is megtanulják az asszonyok, hiszen akkor szerelmes leveleket írhatnának, vagy ha kapnak effélét, válaszolhatnának... Igaz, hogy néhány

Catechifmus

©is«

€§:tftíic£cí Itíitmicft/

unt »«io cnböetn»' le» bet Ctuefüifíluijeií

PfklggCBúbc*

triebt.

*

©ebeseit ín bet Cbi»fSt|lltV

ílfnyelv I $ % %■*

Kéri, 1996. Kéri, 1996.

41