Misák Marianna: „Minden oskolába jaro leány gyermektül…” Református nőnevelés a 16 -19. századi Felső-Magyarországon (Sárospatak, 2014)

Bevezetés

Nem másról van itt szó, mint a házasságban élő felek egyenrangúságáról, egymás kölcsönös tiszteletéről és elfogadásáról. A galatabeliekhez írt levélben pedig a minden ember egyenrangúságáról ír, nemtől és származástól függetlenül: „Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” (Gál 3, 28) Ez a filozófiai szinten megfogalmazott nembeli egyenértékűség azonban a hétköznapi viselkedést szabályozó normákban nem öltött testet. A családon kívüli nyilvánosság előtt, a vallási közösségekben a nőknek csendben, szerényen visszahúzódva kellett viselkedniük, szólniuk nem volt szabad: „A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja.” (lKor 14, 34) E norma megfogalmazása már a krisztusi nőeszménytől való elszakadást, a nőkről alkotott tradicionális képhez való visszatérést jelezte. Ahhoz a nőképhez, amely olyan előítéletté vált motívumokból tevődött össze, mint például az Évától örökölt esendőség, a bűnre való különös fogékonyságban megnyilvánuló erkölcsi kikezdhetőség, a szellemi alacsonyabb-rendűség és a fizikai gyengeség.18 Ez a nő-imázs uralkodott az egész középkoron keresztül, és éreztette hatását még 19. században is. Ennek a negatív nőképnek a kialakulásához a keresztény egyházatyák egy része is hozzájárult tanításával. Többségüknek erős akaratú keresztény édesanyja volt, akit istenítettek. Hatásukra fiaik a nemi élet örömszerző funkciójától undorodva elfordultak, céljának csak a gyermeknemzést tartották.19

Az egyházatyák Pál apostol tanításaiból indultak ki, amikor a 12. század végétől éles antifeminista gondolatokat fogalmaztak meg prédikációikban. Tertullianus egyházatya a következő szavakat használta, mikor a nőkhöz fordult: „Mindig gyászolnod kell, rongyokkal fedettnek és bemocskoltnak kell lenned a bűnbánatban, azért, hogy a bűnt, melyet elkövetett az emberi nem, megváltsd [ ... ] A sátán kapuja vagy te, ó, asszonyi állat. Te vagy az, aki megérintette a sátán fáját, és aki elsőként szegted meg az isteni törvényt.”20 Kéri Katalinnál olvassuk, hogy „Tertullianus agresszivitása és túlzó szigora tulajdonképpen a természet és az anyaság misztériumaitól való idegenkedést álcázza. A „De Monogamia” című művében undorral idézi fel a terhes nők émelygéseit, ingadozó érzelmeiket és az ordító porontyokat!’21

18 Utrio, Kaari: Éva leányai: az európai nő története, Corvina, Budapest, 1989. 53.

19 Utrio, Kaari, 1989. 53.

20 PUKÁNSZKY, 2006. l8.

21 Kéri, 1996.

17