Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Rekatolizáció Felső-Magyarországon
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században kéből két templom ki lett hagyva, amit pótolni kellett, végül a 12. törvénycikk Kassa város kötelességévé tette a három vallás (evangélikus á.h., helvét és katolikus) számára megfelelő helyet kijelölni a templom építés számára. III. Ferdinánd uralkodásának utolsó országgyűlése 1655-ben volt, és a protestánsok együttesen érkeztek rá a vallási panaszok közösen elkészített lajstromával. Ezek először két általános pontban voltak megfogalmazva, majd azután vármegyénként nagyon pontosan felsorolva.216 A gyűlés eredménye nem elégítette ki a protestáns rendeket, mivel a panaszaikkal csak a 18. törvénycikk foglalkozott, amelyben a vallási sérelmek megoldása a már érvényben lévő törvények és legitim módszerek felhasználásával történhetett. 217 Két évvel később I. Lipót lépett a magyar trónra. Az ő, majdnem félszázados uralkodása (1657 - 1705) idején befejeződött a Habsburg-abszolutiz- mus kiépítése az országban, melyet a rekatolizáció legerőteljesebb hulláma kísért. Lipót trónra lépése után a magyar katolikus egyház rohamos radika- lizációja kezdődött. Felső-Magyarországon, eltérően az ország nyugati részeitől, a rekatolizáció nem ért el a század első felében jelentősebb eredményeket. Pázmány Péter esztergomi érsek egyik legnagyobb sikere volt, hogy Drugeth György mágnás áttért a katolicizmusra. Az ő konverziója után megállt a reformáció terjedése Észak-Zemplén és Ung területén, ahol több református gyülekezett szűnt meg. A Tiszáninneni terület többi részén viszont folytatódott a református gyülekezetek fejlődése, a vallási és iskolai élet virágzása, néha megzavarva az állami hatalomtól. A kerület viszonylag békés fejlődésének oka annak periférikus elhelyezkedése, messze a rekatolizáció központjától, de annál közelebb az Erdélyi Fejedelemség által kormányzott Partiumhoz. Másrészt több alkalommal volt a kerület része erdélyi fejedelmek kormányzatának. Abaúj, Torna és Zemplén vármegye egy ideig Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek hatáskörébe tartoztak. Sőt I. Rákóczi György fejedelmi székhelyét Sárospatakra helyezte át. így a fejedelmek megállították a rekatolizáció további terjedését, és a felkelés ideje alatt a területen visszaadták az elvett templomokat és más vagyont a református egyháznak. I. Rákóczi György nagy igyekezetét fejtett ki a Tiszáninneni vármegyék református egyházának fellendítésére és annak kormányzatának megreformálására. Minden segítsége ellenére, melyet a Tiszáninneni esperességek216 Példaként lehet említeni Zemplén vármegye két faluját, Pólyányt és Kiscsernőt, ahol a lakosság panaszkodott a leleszi prépostra, hogy meggátolja a szabad vallásgyakorlatot, papokat küld hozzájuk, akik kényszerítik őket a keresztet megcsókolni. ZSILINSZKY, Mihály: A magyar országgyűlések...., 117, 115. 217 ZSILINSZKY, Mihály: A magyar országgyűlések...., 131. 87
