Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Rekatolizáció Felső-Magyarországon
Kónya Annamária — Kónya Péter nek nyújtott, azok elutasították igyekezetét a közös Tiszáninneni püspök választására.218 A Tiszáninneni református egyházkerület fontos egyház igazgatási változása ebben az időszakban a sárosi kálvinista gyülekezetek kormányzásának átvevése lett 1608 után. Habár az erős lutheránus egyházigazgatás, melynek erős központja a három szabad királyi város volt, megállította a kálvini reformáció masszívabb terjedését Sáros vármegyében, annak ellenére a 16. század második felében itt is megalakult néhány református gyülekezet, úgy magyar, mint szlovák hívekkel. Bizonyára fontos szerepet játszottak ebben az adott falvak kálvinista földesurai. Amikor a sárosi kálvinista gyülekezetek kikerültek a sárosi evangélikus esperesség igazgatása alól, 1609-ben a Tiszáninneni kerület részeként megalakították a saját református esperes- ségüket. A megalakulásának első időszakában kb. húsz gyülekezetből állt. Nagyság szerint inkább kisebb gyülekezetek voltak, és néhány évvel később az evangélikus többség vagy a rekatolizáció bekebelezte azokat. Mint a legkisebb esperesség, csak 1644-ig létezett, amikor a megmaradt sárosi gyülekezetek az abaúji, illetve abaúj-tornai esperességhez lettek csatolva saját társesperessel (konszenior).219 Felső-Magyarországon a rekatolizáció lassabb terjedésének ellenére a 17. század első felében előfordultak templomfoglalások és református papok elűzései. Az elkobzott templomok egy részét sikerült I. Rákóczi Ferenc sikeres felkelése után visszaadni volt tulajdonosainak. Az 1647-es 6. törvénycikk értelmében Abaúj vármegyében visszakapták a reformátusok templomukat, Meslyén és Zemplén vármegyében Varannón, Garanyban és Kucsin (evangélikus).220 A rekatolizáció első, nagyobb hulláma a század második felének kezdetén érte el a Tiszáninneni református kerület térségét, főleg Báthory Zsófia rekatolizációs tevékenysége folytán. Férje, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem halála után (1656-ban) fiával I. Rákóczi Ferenccel visszatért a katolikus hithez, jezsuitákat hívott birtokaira és elkezdte a rekatolizációt.221 Példáját más földesurak is követték, és ezért tetteiket a protestáns rendek sérelmeiket között tárgyalták az 1622-es országgyűlésen. Zemplén vármegyében többek közt222 elkobozták a sárospataki református kollégium és parókia összes vagyonát és fizetését, Királyhelmecen a református parókia 218 DIENES, Dénes: Zempléni vizitációk..., 438. 219 ZOVANYI, Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest, 1977, 522. 220 Corpus Juris Hungarici II. Tyrnavia 1734, 163 - 164. 221 ZOVANYI, Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest 1977,57. 222 Csak azok vannak felsorolva, melyek a mai Kelet-Szlovákia területén vannak (Sárospatakom kívül). 88
