Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

A SVÁJCI REFORMÁCIÓ MAGYARORSZÁGON - A svájci reformáció kezdetei Magyarországon

Kónya Annamária - Kónya Péter

és pontosodtak. Példaként szolgálhat az egyik legelső magyar reformátor, a „magyar Lutherként“ emlegetett Dévai Bíró Mátyás, aki habár nyíltan nem jelentkezet a svájci reformációhoz, de a lutheri tanítást sem fogadta el teljes mértékben. Az Úrvacsora kérdésében valamiféle középső utat követett, mely Luther és Zwingli tanításának kiegyezése volt. Hasonló helyzet van Huszár Gál tanítását illetően, kinek prédikátori tevékenysége az ország északnyugati részére összpontosult. „Huszár szertartási téren nem lépett fel támadóan a lutheri konzervativizmussal szemben és Úrvacsora tanát sem fogalmazta Luther ellenes éllel, de nem ismételte a helvét jellegzetes kifejezéseit sem. Másfelől többször is határozottan helvét irányú környezetben is dolgozik és, ami egymaga elegendő bizonyíték, éppen ő maga írja 1557 őszén Magyaróvárról Buliingernek, ...hogy ő adjon utasítást az evangélium magyar egyházainak a szertartások egyesítésére nézve.“46 1557-ben levelet írt Buliingernek, akitől utasítást kér a liturgia kérdésében.47 A reformátorok reformációs nézeteinek fejlődésére talán legjobb példa Dávid Ferenc, aki a lutheranizmustól átment a kálvinizmushoz, hogy aztán az erdélyi unita- rizmus alapítója legyen.48 Hasonló nézet fejlődésen több más reformátor is átment.

Heidelberg

46 BUCSAY, Mihály: A magyar református egyház története. Sárospatak : Sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémiája, 1995. (Reprint 1. vydania z roku 1949), 43.

47 ZSINDELY, Endre: Buliinger Henrik magyar kapcsolatai. In: Studia et Acta Ecclesiastica. Budapest: A magyar református egyház zsinati irodájának sajtóosztálya, 1967, 74.

48 ZOVÁNYI, Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest : A magyarországi református egyház zsinati irodájának sajtóosztája., 1977, 148 - 149.

24