Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
ÖSSZEGZÉS
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században jobban nyitott volt az új tanítás elfogadására. Ez a szabad királyi városokat is érintette, amelyekben a 16. század felétől terjedt a titkos kálvinizmus, de református egyházi gyülekezetek végül csak ott jöttek létre, ahol magyar evangélikus prédikátorok működtek, Kassán és Eperjesen. A 17. század első felében a mai Kelet-Szlovákia területén összesen 378 református egyházi gyülekekezet létezett, melyből 130 volt parókia és 248 leányegyház, de számuk még nagyobb is lehetett. A rekatolizáció első hulláma Drugeth György konverziója után vette kezdetét, mikor elsőként rekato- lizálta saját központját és annak környékét, Homonnát. De összehasonlíthatatlanul erőteljesebb rekatolizáció érte el az egész területet a magyarországi protestantizmus számára az ún. tragikus gyászévtized ideje alatt, 1671 - 1681 között. Ez a folyamat, melyet kis időre csak az utolsó két Habsburg-el- lenes felkelés szakított meg, tovább folytatódott a 18. század elején, mikor is hozzá csatlakozott a pestis járvány és háborús események miatt való elnéptelenedés. Ezek a negatív változások főleg a kálvinista hívek által lakott területeket érintették. Az első migrációs hullám idején a 18. század első felében ezeket a falvakat és mezővárosokat új, már római- vagy görög-katolikus lakosság népesítette be. Ezek a folymatok, együtt a rekatolizációs törvényekkel a református gyülekezetek további csökkenését okozták a mai Kelet-Szlovákia térségében. Az első református egyház országos összeírása szerint 1725 - 1729 között a mai Kelet-Szlovákia területén 117 parókia és 121 leányegyház, tehát összesen 238 gyülekezet létezett. Azok száma már a század végéig nemigen változott; akkor 102 parókia és 110 leányegyház működött az adott területen. Habár a mai Kelet-Szlovákia területe a magyar- országi kálvinizmus perifériáján és annak fő központjain kívül esett, ebben a térségben is kialakultak az egyházi és iskolai élet fontos központjai. A szabad királyi városok ellenállása végett ezek Zemplén vármegyében Gálszécs, Varannó, Homonna, Nagymihály, Királyhelmec és Terebes, Ung vármegyében Nagykapos és Szobránc, Abaúj vármegyében Szepsi és Gömör vármegyében Pelsőc voltak. A kelet-szlovákiai kálvinizmus történetének része a szlovák reformátusok történelme is. A reformáció folyamatában ezen a területen legkevesebb száz egyházi gyülekezet alakult, melyeket kizárólag vagy részben szlovák hívek alkottak. Ezek a gyülekezetek a második reformáció spontán terjedésének Felső-Magyarország vármegyéiben (Zemplén, Ung, Abaúj és Sáros) és gyakran a földesurak közbenjárásának voltak az eredményei. Ezek a szlovák egyházi gyülekezetek, főleg határmenti helyzetüktől befolyásolva, voltak legnagyobb mértékben kitéve a rekatolizációnak és szintén a migrációs folyamatoknak a 18. század első felében. A többségük megszűnt és a 18. század végéig már csak 33 szlovák református gyülekezet létezett. 185
