Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
ÖSSZEGZÉS
Kónya Annamária - Kónya Péter A szlovák parókiák és leányegyházak a rekatolizáció időszakában számos rájuk meghatározó problémával is küzdöttek. Ez elsősorban a papok nem elégséges szlovák nyelvi ismerete volt, amiért számos panaszt nyújtottak be a hívek az esperesekhez. Ezzel bizonyos mértékig összefüggött az adott gyülekezetek kis anyagi háttere is, minek folytán maga a szlovák papok sem mutattak nagy hajlandóságott ott tevékenykedni. Ebből kifolyólag a kerület elöljárói és néhány földesúr igyekezett megteremteni a megfelelő körülményeket a szlovák papok rendszeres taníttatásának a sárospataki kollégiumban. Nagymértékben hozzájárult a helyzet stabilizálódásához és a szlovák református gyülekezetek további fejlődéséhez a kelet-szlovákiai nyelvjárásban megírt öt istentiszeteleti könyv kiadása is Debrecenben 1750 - 1758- ben. A Tiszáninnei református egyházkerület része volt a 16 - 17. században számos á. h. evangélikus gyülekezet, melyek a zempléni esperesség igazgatása alá tartoztak. Ezek unió formájában 1596-tól a református egyházigazgatás alá voltak bevonva, és azok irányításával és felügyeletével a varannói szlovák prédikátor mint társesperes lett megbízva. 1663-ben további Zemplén- és abaúj vármegyei gyülekezettel együtt az újonnan megalakult sároszempléni á.h. evangélikus egyház esperességének részévé váltak. 186
