Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák (ill. szlovák-magyar) mezővárosok és református gyülekezeteik
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században Ugyanazok a lelkészek működtek Varannón a 30-as évek végén is. Az összetűzések továbbra is folytatódtak, amikhez (mint hogy azt a vizitátor is megállapította) nagy mértékben a város és leányegyházak szlovák hívei is hozzájárultak. Mivel a szlovák káplán összehasonlíthatatlanul többet szolgált és prédikált, mint a magyar, maga a vizitátor is felajánlotta, hogy Hosszúmező falu jövedelmeit, tehát 15 keresztet és 12 kéve búzát a szlovák káplán kapja meg. Erre viszont a körülmények nyomására cselekedett, mivel a hatóságok pont 1639-ben elrendelték a magyar református templom kiszolgálását a katolikusoknak. Ezt parancsolta Drugeth János főkapitány Eszterházy Dániellel néhány varannói kézműves (köztük lengyelek, tehát idegenek) panaszára, hogy a növekvő katolikus lakosságnak már nem elegendőek az addig használt épületek. A helyi reformátusok ebben a helyzetben a szlovák evangélikusokat okolták, mivel a két lelkész közt szított ellenségeskedés által csak bátorították a katolikus híveket és hatóságokat a hasonló lépésekhez.395 Ebből az okból kifolyólag a vizitátor még ugyanazon év áprilisában újból meglátogatta a varannói református gyülekezetét. A lelkészek közt fennálló viszályok és az abból kifolyólagos gyülekezet további gyengülésének elkerülése miatt újból megerősítette düntését, hogy Hosszőmező összes jövedelme a kápláné legyen, remélve a konfliktus megoldását.396 Végül a varannói reformátusok a második, egykori magyar parókiái templomukat is elvesztették. Csak az 1647-es országgyűlés döntése alapján kapták vissza I. Rákóczi György győztes felkelése után.397A templommal együtt visszakapták a két jobbágyfalut is, a tizedet és más egyházi jövedelmet, mire rögtön panaszt ejtett a helyi katolikus pap. Kevéssel azután mindkét falut, Felsőizsépet és Visnyót a vármegyei hatóságok elkobozták. Egyidejűleg Druget György elkobozta Tótkajnya falut is, mely addig a varannói istápoly fenntartására szolgált.398 Az 50-es évek elején már újból látogatták a varannói református gyülekezetét. Prédikátora Szerdahelyi Péter és káplánja Kalupka Éliás volt. A múlt időszaktól eltérően a mezővárosban ismét működött az iskola, melynek rektora Potsai István volt. Habár a megújult varannói gyülekezet visz- szakapta templomát, a parókiát és minden vagyonát a határban és leányegyházaiban nem kapta meg. Ennek folytán nagyon lecsökkent mindkét lelkész és tanító jövedelme. Ezért az új parókia építése végett gyűjtést szerveztek, melynek 70 forintját Szerdahelyi Péter az új varannói református papnak, Micolai Jánosnak adta át. Ezt a pénzt a tetőre és a cserepekre fordította. 395 DIENES, Dénes: Zempléni vizitációk..., 112. 396 DIENES, Dénes: Zempléni vizitációk..., 113 - 114. 397 Corpus Juris Hungarici..., 169. 398 ZSILINSZKY, Mihály: A magyar országgűlések vallásügyi tárgyalásai a reformátiotól kezdve III. Budapest: Hornyánszky Viktor könyvnyodája, 1893, 63 - 64. 151
