Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák vallási és egyházi könyvek
Kónya Annamária — Kónya Péter krisztzitz, Kristusovu vetseru viszluhovatz, novich manselov prisahatz, tich chtori prepituju eccleziju rozhresovatz (1758).350 A szlovák református könyvek három személlyel hozhatók párhuzamba: Jeszeniusz Györggyel, Spátzay Andrással és Rákóczi Andrással. Rákóczi és a morvái Rákóczi András a régi Rákóczi családból származott és egyenes rokonságba állt több erdélyi fejedelemmel és a Habsburg-ellenes felkelések vezetőivel.A család nemesi ága a 17. század folyamán nem tért át a katolicizmusra, de megtartotta református hitét. Rákóczi András született és hosszú éven keresztül élt családi birtokain Őrdarmán Ung vármegyében (ma Storoznica, Ukrajna), ahova még apja helyezte át a család székhelyét. A gyerekei időnap előtti halálután a 18. század huszas éveiben feleségével kastélyába, Rákócra, Zemplén vármegyébe költözött át. Nagyon hívő, mélyen vallásos kálvinista volt, és az ő hatása alatta felesége is áttért a kál- vinizmusra, amiért a vármegyei bíróság büntetést szabott ki rá. Rákócon is mint a helyi gyülekezet patrónusa példásan törődött az egyházi élettel, amelynek köszönhetően a faluban és más rákóczi birtokokon a 18. század folyamán mint az egyik legészakabbi területen megmaradt a református vallás. Az elején a Rákóci-gyülekezet Vásárhely leányegyháza volt, de az ottani templom elvétele után 1728-tól Bánóéhoz tartozott. A század második harmadában, az intenzív rekatolizáció idején, mely a templomok elvételével volt jellemző, Rákócra jártak istentiszteletekre a szomszéd falvak, Morva, Vásárhely, Pazdics és Szuha református lakosai. Mária Terézia 1749-i rendeleté szerint, mely betiltotta a leányegyházak látogatását a protestáns lelkészeknek, saját udvari papot kezdett tartani. Egyik közülük a már említett Jesseniusz György lett. Azonkívül minden módon támogatta a református egyházat, anyagi támogatást nyújtott számára és a kastélyában több konfis- kált parókia papjának nyújtott menedéket. A hagyatékában nem kis összeget hagyott az egyházra és a sárospataki kollégiumra. A legnagyobb érdemének a szlovák reformátusokkal szemben (Rákóc, Morva és Vásárhely) a Szenei Molnár Albert Szent Dávid király százötven zsoltárjának (Svetoho Dávida králya aproroka szto ipedzesátz soltári) kelet-szlovákiai nyelvjárásban való lefordítása számít. 1752-ben megélte annak kiadását is Jesseniusz György által. Két évvel később meghalt és az „utolsó Rákóczi“ temetése Zemplén és a szomszédos vármegyék protesztantizmusának manifesztuma lett. Három, ott résztvevő pap magas pénzbírságra ítéltetett.351 A legfontosabb személy, aki közreműködött a szlovák vallási irodalom fordításában és kiadásában, Jesseniusz György volt. Az ő származásáról nem sokat tudunk. A morvái, de még hamarabb a nyugat-szlovákiai Testvéri 350 KIRÁLY, Péter: A keletszlovák..., 5. 351 Rákóczi András. Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtára, Kt. 4283. 136
