Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - A sárosi esperesség, az egyetlen szlovák többségű református egyházmegye
Szlovák reformátusok a XVI — XVIII. században A sárosi esperesség, az egyetlen szlovák többségű református egyházmegye A szlovák református gyülekezetek így három Tiszáninneni esperesség- ben léteztek. Mindháromban, azaz az Abaúji-, az Ungi- és a Zempléni espe- rességben kisebbséget alkotott a többségben lévő magyar egyházak mellett. A 17. század első felében azonban az egyházkerületben csak egy a szlovák, ill. szlovák-magyar gyülekezetekből álló esperesség működött, a sárosi református esperesség. Sajnos történetéről, ugyanúgy mint a sárosi református egyházakról nagyon kevés adat maradt fenn. A svájci reformáció Sáros vármegyében csak nagyon nehezen fogadtatott el. Az esperesek, a nagytekintélyű városi német lelkészek és a városi tanácsok nem tették lehetővé a református prédikátorok működését. Ennek ellenére azonban néhány faluban a református nemesek pártfogása alatt létrejöttek a református gyülekezetek. Egyetlen szabad királyi város, ahol a hosszú küzdelem után kialakult egy rövidéletű református egyház, Eperjes volt, ahol nagyobb számban élt a magyar nemesség és polgárság. A szlovák evangélikus egyháztörténeti irodalom és világi történetírás szerint Sárosban nem létezett semmilyen helvét hitvallású anyaegyház.304 A valóság azonban más volt, és ezen a területen is a 16 - 18. században működött a református egyház, holott kisebbségi helyzet volt. Arra mutat- takaz eredeti források is , azok viszont nagyon kis számban maradtak meg, egyébként is rendkívül hiányosak. Az összesen húsz gyülekezet közül így részletesebb információk csak a legrövidebb életű, eperjesi református gyülekezetről állnak rendelkezésre. A 16. században Sáros vármegye területén a következő református anyaegyházak működtek: (Sáros)Szentmihály, Asgúth, Kende, Sebes, Ternye, Komlóskersztes, Szentpéter, Tótselymes, Tölgyszék, Szedikert, Deméte, Kapy, Somosújfalu, Lapispatak, Sóvár, Finta, Cselfalu, Kisszilvás és Nagy Sáros, számos leányegyházzal (Mocsármány, Enyicke, Nagyszilvás, Kom- lós, és mások). Ezeknek a gyülekezetek nagy része vagy a többségi lutheri egyházakba olvadt be, vagy áldozatai lettek a 17. század elejétől haladó reka- tolizálásnak. A 17. század második felében viszont még mindig megmaradt néhány: Nagysáros, Balpataka, Tótselymes, Somos, Asgúth, Nagyszilvás, Szedikert, Ternye, Szentpéter és Mocsármány.305 Az erős lutheri egyházszervezet jelentős központokkal, három vármegyebeli szabad királyi városban, nem tette ugyan lehetővé a kálvini reformá304 Pld. ULICNY, Ferdinand, ml.: Reformácia v Sarisskej stolici. In: Reformáció na vy- chodnom Slovensku v 16- 18. storocí (Ed. Ulicny, F.). Presov 1998. 305 LAMPE, Adolf: Historia Ecclesiae Reformatae. Utrecht 1728. 121
