Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - A sárosi esperesség, az egyetlen szlovák többségű református egyházmegye

Kónya Annamária — Kónya Péter

Sáros vára a 17. században

ció előrenyomulását Sáros vármegye területén, annak ellenére azonban ott is mindössze húsz református gyülekezet keletkezetta 16. század második felében, mind a szlovák, mind a magyar hívőkkel. Jelentős szerepet ebben a folyamatban kétségkívül a sárosi magyar nemes családok, az említett falvak földesurai játszottak. Ilyen családok voltak például: Kapy, Soós, Úsz, Darholcz és mások. A sárosi református gyülekezetek jelentős jótevőinek említhetnénk pl. Forgách Zsigmondnét, Sellyéi Balog Jánost, Madarasi Jánost, Tárcsái Jánost vagy Berethi Istvánt.306 Egy közülük, Darholc Kristóf Fintáról, magyarra fordította és kiadta Tolnai Dali János „Novissima Tuba” című művét.307

A református gyülekezetek kezdetben először a sárosi evangélikus, azaz a lutheri esperesség egyházigazgatása alá tartoztak.308 A 17. század elején azonban felszabadultak a városi esperes befolyása alól és egy önálló református esperességet hoztak létre. így ezek, a sárosmegyei helvét gyülekezetek 1609-ben kialakították a sárosi református esperességet, amely része

306 LAMPE, Adolf: Historia Ecclesiae Reformatae. Utrecht 1728.

307 ZOVANYI, Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Budapest 1977, 134.

308 ZOVÁNYI, Jenő: Magyarországi protestnás...., 511.

122