Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - A magyarországi kálvinizmus etnikai determinációjához
Szlovák reformátusok a XVI — XVIII. században a kálvinizmushoz vonzódni. A másik viszonylag elterjedt mítosz a magyar diákok gyengébb nyelvtudását állító feltevés, mely szerint a hazai diákok inkább mentek tanulni a svájci, francia egyetemekre. Ehhez a nyilvánvalóan téves kijelentéshez csak talán annyitfűznék hozzá, hogy a kora újkori Magyarországon teljesen természetesnek adódott, hogy a lakosság nagy része több nyelvet tudott beszélni, legtöbbször beleérte a németet is. A másik dolog viszont az a tény is, hogy Wittenbergben az előadások nemcsak német, de latin nyelven is folytak. A következő fontos tény, melyet meg kell említeni, a kálvini reformáció mint az ún. „második reformáció“ jellege. Az új, kálvini tan többnyire csak ott terjedt el, ahol már azelőtt a lutheri irányzat el volt fogadva. A kálvinisták először tehát luhteránusok voltak és az új tanítást mint a már meglévő hit elmélyítésének tekintették. A reformáció pontosabb, illetve alaposabb lezajlásáról nincsenek pontosabb adatok, de nagy valószínséggel akceptálni lehet azt a magyarázatot, miszerint ez a folyamat fokozatosan, önkéntesen és nagyobb atrocitásoktól mentesen zajlott le. A lutheri irány elfogadásánál, a kálvinizmus terjedésénél, főleg a vidéken a földesurak közbenjárásával fokozatosan be lettek vonva az istentiszteletekbe illetve az egyházi életbe az új elemek, szokások. Ez a folyamat hasonlóan ment végbe az egyes területeken, függetlenül az etnikai hovatartozástól. Mivel a kálvinizmus Magyar- ország keleti részein csak a 16. század utolsó harmadában ment végbe, az ún. intézményesedési folyamaton nehezen lehet addig valamifajta erőszakos kényszerítésről beszélni a szlovák nép körében az új hit terjesztésével kapcsolatban. A reformáció okait Magyarországon és két irányzatának elterjedését, illetve kialakult határait nem az etnicitásban vagy más jellemzőkben kell keresnünk, hanem inkább azokban a tényezőkben, melyek gátat állíthattak a második reformáció terjedésének azokon a területeken, ahol már a luther- anizmus volt elterjedve. A reformáció terjedése idején Magyarország három részre volt szakadva. Az oszmánok által birtokolt területeken legnagyobb számban magyar lakosság élt, Erdélyben szintén magyarok, németek (az ortodox románoknál nem voltak meg a körülmények a reformáció terjedéséhez), a királyi Magyarországon szintén magyarok, németek, szlovákok. A kálvini reformáció a vidéken a földesurak kezdeményezéséből terjedt. Míg az oszmán területen úgymond semmi sem állta reformációs tanok terjedésének útjában, addig teljesen más helyzet alakult ki Erdélyben és a királyi Magyarország területén. Erdélyben a szászok lakta vidékeken már fennállt egy jól működő lutheri egyháziszervezet, így ide nem tudott beszivárogni sem a kálvini, sem később az unitárius tanítás. 111
