Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - Szervezeti változások - a püspöki hatalom körvonalazódása
77 szerzése, az egyes nagyobb beruházások (építkezések, új tanszék létesítése, tanárok alkalmazása) pénzügyi feltételeinek előteremtése, valamint az intézmény világi fórumokon való képviselete volt. Szinte naponta fordultak az iskola vezetői a főgondnokhoz ügyes-bajos dolgokkal: tűzoltóeszközök beszerzéséhez kérték a segítségét, a súlyosabb tanulói fegyelmezetlenségek esetén tőle várták, hogy a tágabb környezetet megnyugtassa, egy-egy átalakításnál (például a kollégiumi konyha megszüntetésénél) a rosszul járó alkalmazottak az ő támogatásában bíztak. Az iskola belső irányításában a jogok és kötelességek megoszlottak a profesz- szorok és a diákönkormányzat között. A professzori testület élén az iskola vezetője, a rector-professzor állt. Az évenként választott rector-professzor tanítási feladatain kívül felelős volt az egyházkerületi, püspöki vagy főgondnoki döntések végrehajtásáért. A professzorok a tanításon kívül jobbára véleményező, illetve javaslattevő joggal rendelkeztek. Az iskolai élet és a gazdálkodás működtetésében elhagyhatatlan szerepük volt a diáktisztviselőknek és általában a széles jogkörrel felruházott diákönkormányzatnak - erről alább még külön szólunk. Ez a szereposztás időnként komoly hatásköri konfliktushoz, működési zavarhoz vezetett. Alább részletesen szólunk Vay József főgondnoki tevékenységéről, aki áldozatvállalása és egyébként is meglévő tekintélye révén egy ideig megfellebbezhetetlen irányítójává vált az iskolának. Ám lehet arra is példákat idézni, hogy a rector-professzor eredeti jogkörénél szélesebb jogosítványokat tudott érvényesíteni a maga számára a gyakorlatban. S különösen érdekes, hogy a senior vezette diákönkormányzat, illetve a rector-professzor vezette tanári kar milyen eredményes tudott lenni egy-egy probléma megoldásánál pusztán az időhúzás taktikájával. Az egyházkerületi, s azon belül a szuperintendensi ügyintézésre ekkoriban még a meglehetős vontatottság, s a kissé diffúz eljárási rend volt jellemző. Ennek legékesebb bizonyítéka az 1794. évi deákzendülés utáni, elmaradó felelősségre vonás. Jellegzetes hegyaljai táj szőlőültetvénnyel
