Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - Szervezeti változások - a püspöki hatalom körvonalazódása
78 A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG Deákzendülés a kollégiumban 1794 tavaszán a kollégium egy előkelőpatrónusa, Kóji Komáromy Lajos panaszt tett a rector-professzornál, hogy fiát, Ferencet annak magántanítója kegyetlenül megverte. A „baromi fenyíték” miatt három napig nem tudta felvenni a nadrágját a megalázott gyermek. A belső vizsgálatok szerint a sokszor engedetlen gyereket az egyébként szelíd természetű magántanító valóban megverte, mivel „Ferkó” többszörifelszólítás ellenérefolytatni kívánta kockázatos szórakozását, a Bodrogon való csónakázást. Barczafalvi Szabó Dávid rector—professzor Báji Patay József főgondnok tanácsára leváltotta tisztségéből Vályit. Am az iskolaszék megkerülése, s az új praeceptor illetéktelen kinevezése zendülést váltott ki az ifak körében. Röpira- tokban gúnyolták a rectort. Tüntetést idéző utcai lármák, verekedések, kődobálások, ablaktörések növelték az események súlyát. Az egyik névtelen gúnyirat életveszélyesen meg is fenyegette Barczafalvit. A főgondnok a felzúdulás hatására mérsékelte a tanító büntetését, a zendüléssel szemben viszont szigorú fellépést követelt meg a rector—professzortól. Barczafalvi azonban — jobbára félelemből — nem mutatkozott keménykezű vezetőnek: nem szolgáltatott információkat Pataynak a vétkesekről, s a szuperintendens és a főgondnok ellentétei miatt későn felálló deputatiótól is elnéző vizsgálatot kért. A főgondnok vezette bizottság hiába biztosított jóindulatáról minden együttműködő hallgatót, eredményt nem ért el: kétszeri üléssorozat során sem jutott a röpiratok készítőinek és az utcai rendbontások, „tumultusok!’ szervezőinek a nyomára. Az eredeti konfliktus kiindulópontjául szolgáló, a magántanító által alkalmazott testi fenyíték nem volt jogszerűtlen, annak kizárólag a mértékét kifogásolták. A rector—professzor és a főgondnok közös reakciója azonban elemi felháborodást váltott ki a hagyományos diákönkormányzatotféltő tanulók körében, akik a felelősségre vonás, a leváltás és az utód kinevezése miatt fékezhetetlenné váltak. Egységes, félelmetes fellépésükkel teljes sikert értek el: megvédték a már korábban is megnyirbálni tervezett, s most a felettesek által alapjaiban megkérdőjelezett kollektív jogaikat. A mindössze egyhetes zendülés felszámolásának nehézségeiben, majd a több mint három hónapig tartó kivizsgálás eredménytelenségében döntő része volt az iskola belső és külső vezetése közötti ellentéteknek. A rector—professzor csak formálisan mutatkozott az elöljárók alárendeltjének, de valójában az iskola tulajdonképpeni vezetőjeként egymaga döntött a helyi vizsgálatok késleltetéséről, a felettesei által elrendelt szigor enyhítéséről. Ügy tűnik, a szuperintendens, Szathmári Paksi Abrahám sem papíron, sem a valóságban nem volt lényeges szereplője az ügynek: viszonylag kevés levelet, információt kapott a történésekről és esetleges javaslatait sem feltétlenül fogadták meg. Báji Patay József főgondnok viszont mindvégig az ügyeket kézben tartó, kérlelhetetlen irányítókéntfogalmazta utasításait, ám ehhez képest feltűnően gyakran értek el nála sikert folyamodványaikkal a vétkes diákok képviselői és az iskola professzorai. Ügy látszik, tekintélyéhez képest valódi súlya, az eseményekre való befolyása lényegesen kisebb volt. Mindez rávilágít a kollégium szervezeti—irányítási viszonyainak anomáliáira.
