Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - Környezeti feltételek - A korszellem: a felvilágosodástól a szabadságharc bukásáig
A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG 70 PANNÓNIÁI F JÉ N I K S Z ' ' t/ avagy HAMVÁBÓL I-KI.-TÁMADOTT MAGYAR NYELV MELLYBT IRT D. DECSY SÁMUEL* V R* Könyvnek ai ára I* forint. ." BKTSB&N Nyomtattatott Nemes TflATTNER JÁNOS ■ 'i'AMÁS Kfriyv - nyomtató Műhelyébe» MDCCXC. Decsy Sámuel bölcsész- és orvosdoktor a magyar nyelvű oktatás kezdeményezője volt középiskola felülreprezentált volt. Mindez megfelelt a rendi-feudális alapon szerveződő társadalmi elit érdekeinek. Az 1820-1840-es években szórványos kísérletek irányultak a fentiek megváltoztatására. így például az első alapítások segítségével megteremtődtek az óvó- és tanítóképzés, az óvodai nevelés, a közép- és felsőfokú szakképzés intézményes keretei. De az egyenként jelentős törekvések megmaradtak szórt kezdeményezésnek, a rendszerszintű változtatás igényével nem léptek fel számottevő erők. így a 19. század közepéig a népiskolák lassú fejlődése, valamint a műszaki (mérnöki és mezőgazdasági profilú) alsó középiskolák megjelenése jelentett egyedül némi fejlődést. Mindezek tükrében a magyar iskolarendszer korszakunk egészében alig változott, s ez fokozta a lemaradást a német, de az osztrák és cseh oktatással szemben is. Hasonló vontatottsággal jellemezhetjük a nevelésről gondolkodás magyarországi alakulását. A 18. század végétől ugyan szaporodtak a pedagógiai kötetek, s a folyóiratok, kalendáriumok is egyre többet foglalkoztak nevelési kérdésekkel, de csak a nyugati szerzők műveinek kompilációi váltak így elérhetővé magyar nyelven, esetleg egy-egy részkérdés többé-kevésbé eredeti megtárgyalásáig jutottak a szerzők. Egyetlen kivételként talán az evangélikus Tessedik Sámuel említhető, aki szarvasi ipari-gazdasági népiskolájával, a tanító- és felnőttképzés gyakorlati megvalósításával, s mindennek elméleti megalapozásával egyaránt kitűnt kortársai közül. A pedagógia klasszikusai közül Pestalozzi és a filantropisták, s kisebb hatással Locke és Rousseau tanításai is eljutottak Magyarországra. A haladó eszmék meghonosításában nagy szerepet játszottak a protestánsok, így például a késmárki evangélikus Johann Genersich vagy az egykori pataki diák, Decsy Sámuel. A katolikusok közül pedig különösen a piaristák foglalkoztak behatóan a neveléssel. Mindezekkel együtt kijelenthető, a magyarországi pedagógiai gondolkodás még nem állt azon a fejlettségi szinten, hogy bárki kizárólag neveléssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott volna. Sokkal inkább jellemző volt, hogy érdeklődését több területen fejtette ki valaki, s ezek egyikét jelentette a pedagógia - vagy leginkább annak egy-egy részletkérdése. Mindez azután is csak lassan változott, hogy a pesti egyetemen 1814-től önálló katedrát kapott a tudomány. A reformkor viszonylagos mozdulatlansága azért is tanulságos, mert az oktatás- politikai csatározások szintjén az 1830-1840-es években szokványossá vált a tanügyi diskurzus. Nem volt olyan országgyűlés, s nem volt olyan sajtóorgánum, amely ne vetette volna fel élesen a nemzeti nevelés elvének kiterjesztését, a polgári iskolai funkciók (pl. gyakorlati oktatás, művészeti szakképzés) erősítését, a népiskolai hálózat fejlesztését és nem utolsósorban az iskolák feudális alapú finanszírozásának szakszerű, országosan egységes, államilag felügyelt szisztémával való felváltását. De a tervekből és a követelésekből meglehetősen kevés valósult meg - főként a bécsi kormányzat ellenállása és pénzügyi passzivitása miatt. így inkább csak olyan koncepciók érlelődtek meg, amelyekhez az 1848-ban felálló első felelős magyar kormány gyorsan nyúlhatott. Más kérdés, hogy a Béccsel szembeni szabadságharc elmélyülése miatt ennek a kormánynak sem nyílt alkalma a program megvalósítására. A tanügyi reformelképzelésekkel is szorosan összefonódott, de annál lényegesen nagyobb jelentősége volt a korszakban a nyelvkérdésnek. Korszakunk elején a latin volt az uralkodó nyelv Magyarországon. Nemcsak a tudományos és a művelt érintkezésben, de a közhivatalokban és az iskolákban is ezt használták. A magyar nem is volt alkalmas minden információ kicserélésére, különösen a szaknyelvi szókincs terén múlta alul a minimális igényeket is. Ezen furcsa módon II. Józsefnek a német
