Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - Környezeti feltételek - A korszellem: a felvilágosodástól a szabadságharc bukásáig
ita rend feloszlatásával (1774) vette kezdetét, s a II. Ratio Educationisszal (1806) ért véget. Az első oktatáspolitikai vitasorozat nemcsak rövidebb, hanem lényegesen egy- síkúbb is volt, mint Ausztriában vagy Csehországban. A Habsburg Monarchia örökös tartományaiban ugyanis már 1750 körül kezdetét vették a komoly változtatások, s csak az 1810-es évek végén csendesültek le az első nagy reformhullám hangjai. Es azok a viták olyan szakkérdésekről (pl. szaktanári rendszer a gimnáziumban, állami tanárképzés, tudományos akadémia) zajlottak, amelyeket hazánkban érdemben nem tárgyaltak még ebben az időben. A lényegesen szőkébb spektrumú reformtörekvések nyomán kisebb—nagyobb eredmények a pesti egyetem korszerűsítésében, a katolikus tanítóképzés megszervezésében, s általában a népiskolák számának gyarapításában mutatkozott. Korszakos jelentőségűnek szokás tekinteni az I. Ratio Educationis megjelenését (1777). Ez a tanügyi kódex részletesen szabályozta az iskolázás világát, előírta az iskolatípusok és tananyaguk egységesítését, s deklarálta az uralkodó főfelügyeleti jogát. Emellett számos haladó, a felvilágosodás szellemében kelt tantervi újítást igyekezett bevezetni. Ám az I. Ratio érvényesítésére nem került sor. Részint anyagi okokból nem sikerült az iskolarendszer egységesítése, így például a különböző hosszúságú iskolák egy-egy jól szabályozott iskolatípusba terelése, vagy az egységes tankönyvek tömeges elterjesztése. Részint pedig a protestánsok álltak ellent a központi, katolikus dominan- ciájú előírásoknak. Passzív ellenállással, majd a türelmi rendeletre hivatkozva immár nyíltan ragaszkodtak saját oktatási szisztémájukhoz. Ellenszegülésük sikerrel járt: korszakunk egészében, a 19. század közepéig minden tekintetben megőrizhették különállásukat. Olyannyira, hogy az egyes református és evangélikus iskolák egymáshoz is alig-alig hasonlítottak: a felülről építkező iskolarendszer logikáját követve ragaszkodtak az egyes iskolaközpontok (schola mater) sajátosságaihoz és az ahhoz kapcsolódó kisiskolák, a partikulák vagy filiák hálózatához. Ily módon az egyébként az átlagosnál színvonalasabb protestáns kollégiumoknak, líceumoknak döntő része volt abban, hogy Magyarországon ne alakuljon ki a 19. század első felére egységes, átjárható, az uralkodó által könnyen ellenőrizhető-irányítható iskolarendszer. Ezzel szemben a katolikus iskolák a II. Ratio Educationis révén azonos szabályok szerint működtek. A II. Ratiónak köszönhetően nyugvópontra jutottak a tanügyi reformelképzelések: a felvilágosodás vagy a neohumanizmus kívánalmainak csak kicsiny hányada érvényesült, az iskolázást tartalmi és módszertani tekintetben az egyházi tradíciók továbbélése uralta. Továbbra is a latin nyelv és a klasszikus műveltség, valamint a teológiai-filozófiai jellegű tárgyak határozták meg az iskolai mindennapokat. A II. Ratio által stabilizált intézményhálózat középiskola-túlsúlyos volt: európai viszonylatban is tekintélyes számú gimnázium működött az országban. (Az 1820- as évek végén mintegy száz középiskolában 20-25 ezren tanultak.) Ehhez képest a népoktatás mennyiségi és szervezeti tekintetben is elmaradt a kor kívánalmaitól. Mindössze 4-5 ezer kisiskola működött a reformkor elején, amelyekbe mintegy 350 ezer gyerek járt tanulni. Ám ez a viszonylag nagy szám elfedi a valós körülményeket, hiszen a gyerekek túlnyomó többsége mindössze egy-két évig, s azon belül is csak néhány hónapig járt iskolába. Ennyi idő alatt a többségük a változó felkészültségű tanítóktól írni—olvasni sem tanult meg rendesen. A korabeli iskolázás egészen szűk keresztmetszetét képezte a leány-, a szak-, valamint az egyetemi oktatás. így az iskolarendszer alsó és felső rétegeinek mennyisége messze alulmúlta a Nyugat-Eu- rópában már megszokott értékeket, miközben a tradicionális műveltséget közvetítő 69 VIND OBON^. TYris JOAN. THOM. nob.dfTRATTKERN, 8AC. Cj*S. RKO. MAJ. TYPQGR. BT BÍBL. D GC L X X VIL RATIO EDUCATIONIS TOTIUSQUE RES LITERARIjE PER REGNUM HUNGÁRIÁÉ E T VMOVINCIAS EIDEM ADNEXAS. Az I. Ratio Educationis címlapja
