Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)

ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” - A kollégium története 1703-1777 - Ifj. Csécsi János - egy különös korszak a kollégium történetében

Mikor javában tanulunk, azt beszélik, hogy nem teszünk semmit; és az ijjúság csak kószál. Ha igazságokat hámozunk ki, melyek a sok heverő herének eszébe nem jutottak, újítóknak kiabálnak; ha netalán oly tételt bizonyítunk, melyet ők örökös renyheségükben, vagy inkább az ökör faránál nem hallottak, már heretikusoknak titulálnak bennünket. Ezek az emberek értetlen létükre mindenhez hozzászólnak. A tudomány terén nagy képpel nekimennek a legkiválóbb férfiaknak, kik ifjúságukban mestereik voltak. Alig, vagy egyáltalán nem becsülik őket, s éppen hogy csak lerázzák az iskola porát, máris zsarnoki gőggel megvárják tőlük, hogy előttük sü- vegeljenek. Nagy komolyan ítélkeznek hol erről, hol arról a tudományról, melynek jóformán nevétsem hallották, ésgyaláznak,fitymálnak akárhány kitűnő írót, kinek munkáját nem is látták, annál kevésbé olvasták... Olyanok, mint a rugódozó szamár és az öklelős marha. Es, íme, ilyen emberek akarnak a kollégiumban parancsolgatni. Ilyenek hatalmaskodnak rajtunk, bátor alig van otthon mit enniük; ők akarnak ítélni a tudomány legnehezebb kérdéseiben, kik a tudománynak jóformán a küszöbéig jutottak el. Saját volt tanítványaink aláznak bennünket, kiknek nagy része az iskola nélkül ma paraszti állapotban volna.

Csécsi János a diákok többségének körében nagy népszerűségnek örvendett. Ezt köszönhette újszerű, közvetlenebb tanári-előadói módszerének is. Ugyanúgy a személyes törődésnek, mely megmutatkozott például abban az igyekezetben, hogy külföldön (Bázelben) a pataki diákoknak ösztöndíjat szerezzen, vagy éppen abban, hogy az ifjak gyakran voltak házának vendégei. De talán leginkább azért volt any- nyira kedvelt, mert az ifjúság számára nagyon imponált a régi törvények és szokások által kialakult iskolai rend felett gyakorolt kritikája. Csécsi a régi kereteket feszegette, mely igyekezet minden időben sajátja magának az ifjúságnak is. A diákjogok kiszélesítése mellett érvelt, amikor úgy foglalt állást, hogy a tanárválasztás jogát a tanárok és diákok közösségének kellene birtokolnia. Nem dönthető el azonban, hogy az addig is létező iskolai autonómia kitágítása mennyiben szolgálta volna a kollégium előmenetelét. A rendi keretek között élő, sok tekintetben jogfosztott, az államhatalomtól lényegében megtűrt református egyház erőteljesen rá volt utalva a hithű nemesi középosztály támogatására. Cserébe a patrónusi feladatokat vállaló református nemesség hatalmat és befolyást kapott az egyházigazgatás területén.

Ez a nemesség, bár tisztában volt Csécsi kendőzeden kritikájával, sokáig őt támogatta. A két tanár közötti feszültség a diákok lázadásában tetőzött 1715-ben. A Csécsi-párti ifjúság fegyveresen kényszerítette a kisebbségben maradt felet, hogy Füleki András eltávolítását támogassák. Hosszú vizsgálatokat követően, 1717-ben a lelkészi és nemesi kurátorok, bár a lázadást néhány diák eltávolításával megtorolták, távozásra kérték Fülelőt. Csak azok álltak ki mellette - Aszalay Ferenc, Szentimerei Sámuel -, akikkel az iskola megmaradásáért együtt küzdött, s ezért őt méltán nagyra tartották. Az iskola patrónusainak Csécsi melletti erős kiállását jelzi, hogy mennie kellett a városból Azari Nagy István lelkésznek is, sőt a tiszáninneni egyházmegyékben sem kaphatott többé állást. Csécsivel aláírattak egy kötelezvényt, miszerint nem áll bosszút azokon a diákokon, akik ellene tanúskodtak, nem tanít semmi ellenkezőt a református ortodoxiával, nem szidja többé a pataki polgárokat, nem bizalmaskodik a diáksággal a tanári tekintély rovására, ráveszi a feleségét, hogy a papnék módjára öltözködik, rendszeresen jár templomba. Hogy ez a kötelezvény mennyire lehetett