Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” - A kollégium története 1703-1777 - Ifj. Csécsi János - egy különös korszak a kollégium történetében
A KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE 1703-1777 56 Röell tanítása sok vitát váltott ki Sárospatakon is hető voltát igyekezett bizonyítani. Röell tanítása nagy viharokat kavart németalföldi egyetemi és egyházi körökben, több zsinat is elítélte. Nálunk sem számíthatott másra. Csécsi a teológiát is Vitringa és Röell szellemében tanította. Vitringa nyomán az írásmagyarázatban hozott új módszert. Ugyanakkor a Bibliát a Röell filozófiájából tanult szabad bölcselkedéssel magyarázta. Érthető, hogy amikor tanára híres tételét tűzte ki a disputáció témájaként Patakon, megbotránkoztatta idősebb kollégáját. (Az emberi értelem az elhiendők alapja és mértéke, úgy hogy semmit nem kell hinni, ami az értelem számára képtelenségnek és lehetedennek látszik.) A forrásokból világosan érzékelhető, hogy Csécsi nem törődött e tettének következményeivel. A későbbi események és különösen Ráday Pálnak e filozófiai tétel disputájáról alkotott igen higgadt álláspontja azt mutatják, hogy nem a tudomány területén alakultak ki az áthidalhatadan ellentétek. Csécsi János nagyon hamar elmérgesedett viszonyba került Azari Nagy István pataki lelkésszel is. Az ifjú tanár ugyanis világosan kifejezte, hogy nem ismeri el a lelkipásztori tekintélyt az ő pataki professzori beosztása fölött, hiába hangsúlyozzák annak elsőbbségét a régi egyházi és iskolai törvények. Tanári függedenségéhez szorosan hozzákapcsolta a tudományos meggyőződés szabadságának sérthetetlen voltát is. Tüntetőén alig járt templomba, volt úgy, hogy egy teljes esztendeig nem lépte át Isten házának küszöbét. Amikor ennek okát firtatták, egyáltalán nem mentegetőzött, hanem azt felelte, hogy „nem a kegyességre, hanem a bölcsességre hívattam el”. S azt sem igen igyekezett cáfolni, amikor azzal vádolták, hogy azt mondta volna: „Eb könyörögjön... Isten könyörgés nélkül is tartozik mindent megadni ő nékie.” Nyilvánvaló, hogy az igen gyakran nyersen nyilatkozó tanárnak a hitére nézve nem szabad messzemenő következtetéseket levonni ezekből a megjegyzésekből. Kéziratban maradt imádságai például bensőségesek. Ugyanakkor teológiája már a racionalizmust előlegező természeti teológia (theologia naturalis). Tanította, hogy Isten megismerése velünk született képességünk, s mint ilyen, megismerésünk határtalanságát bizonyítja. Az Isten kijelentésének kutatásában is a megismerés a fontos: a jó és a rossz megkülönböztetése. Életvitelében a polgári szabadságnak az alapján állt, elutasította a régi - még a 16. században megfogalmazott - egyházi kánonok érvényességét az egyháziak (lelkészek, tanárok) életvitelére nézve. Régi szokás volt, hogy az úrvacsoraosztás utáni hétfőt a hálaadás napjának tartották, ezért azon profán ünnepségeket nem szabad volt rendezni. Csécsi ezt teljesen figyelmen kívül hagyta, s lakodalmát egy ilyen napon tartotta, „még pedig egész éjszakai táncolásokkal”. Peleségének hasonló életvitele — például a tanárok feleségeinek öltözködésére vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyása — állandó szóbeszéd volt a városban. Ugyanakkor ez a kiválóan felkészült, tehetséges fiatal tanár rendkívül érzékeny volt. Sértette, hogy feleségéről pletykálnak a városban, viszonzásul a patakiakra egyetlen jó szava nem volt. Diákjai előtt nyíltan parasztoknak, vargáknak, ökröknek nevezte őket. Hallatlanul elkeserítette, hogy a vármegyei nemesi középosztályból szerveződött iskolai patrónusi kör olykor elmarasztaló, kritikai véleményt formál tanítási módszeréről vagy tudományos álláspontjáról. Véleményükkel együtt befolyásukat is visszautasította, arra hivatkozva, hogy műveltségük színvonala nem versenyezhet az övével. Álláspontjának kifejtésekor ebben az esetben sem tartózkodott a mélyen sértő kifejezésektől.
