Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” - A kollégium története 1703-1777 - Küzdelem a megmaradásért 1710-1714
magyarázatot kísérletekkel is igazolta. Beniczky Gáspár naplójából tudható, hogy eszközeit II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek is bemutatta: 709. június 29-én „a Reformátusok Collegiumába menvén, Simándi professzor által producált Mathesist [bemutatott kísérletet] nézte, maga is ő Felsége disceptálván [értekezett] véle.” Másnap pedig „asztal után a Reformátusok professzorát, Simándit a’ maga Instrumentumaival a’ Várba híván, egész estig sok szép discursusokban mulatta magát.” Simándi nem csak a fizika tanításában volt modern. Szombathi Jánostól arról értesülünk, hogy természet- és népjogot szintén tanított, méghozzá Sámuel Pufendorf alapján. A német lutheránus jogász és teológus, az újkori racionális természetjog szemlélet egyik megteremtője, hosszú ideig hatott nálunk is, közismert, hogy II. József valláspolitikájában erőteljesen érvényesültek elvei. Mondanunk sem kell, hogy az ifjú professzor, mint egyetlen egyetemet végzett tanár, az akadémiai tagozat tantárgyait is tanította. Ifj. Csécsi János jegyezte fel, hogy a görögöt és a hébert tőle tanulta. Simándi István ragyogóan induló tanári pályáját a pestis szakította meg 1710. május 2-án. Végrendeletét április 27-én fogalmazta meg, fizikai eszközeit és könyveit a kollégiumra hagyta. „Minden könyveim és Philoszofiához tartozó minden eszközeim hagyom a Pataki Reformáta Nemes Collegiumnak. Ami kevés ételre, italra való jótska vagyon, ami belőle megmarad a tori alkalmatosság után, költse el a szép ifjúság. A palástomba takarjanak be, és amely új cipellős vagyon, vessék a lábamban.” KÜZDELEM A MEGMARADÁSÉRT 1710-1714 I. József császár 1709. december 12-én kiadott rendeletével érvénytelenítette a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc idején született határozatokat. Ráadásul kijelentette azt is, hogy mindazokat az egyházi javadalmakat és ingatlanokat, amelyeket a protestánsok „jogtalanul” birtokolnak, el kell tőlük venni. Egy évvel később a rendeletet megismétlik azzal a kiegészítéssel, hogy jogos tulajdonnak az tekinthető, amivel a felekezetek 1681-ben, a vallásügyet rendező soproni országgyűlés évében rendelkeztek. A császári katonaság 1710 novemberében bevonult Sárospatakra, nyomában hamarosan visszajöttek a jezsuiták, akik az említett rendelet értelmében maguknak követelték a kollégium épületeit. Miután a császáriak és a kurucok között folytak a béketárgyalások, a vármegyei hatóságok nem intézkedtek, hanem kivártak. Az iskola időközben megválasztott tanára, az emődi lelkészségből meghívott Füleki András kihasználta az időt, és azonnal hozzákezdett a különböző kapcsolatok kiépítéséhez és mozgósításához a megmaradás érdekében. Az 1711. április 30-án megkötött szatmári béke a vallásügyet a legközelebb összehívandó országgyűlés elé utalta, ezzel újabb időt adott a pataki iskolának érdekei érvényesítéséhez. Füleki professzor 1711. március 10-én egyenesen Bécsbe írt, ahol a protestánsok érdekeit képviselő udvari ágensnek részletezte az iskola helyzetét és megbízta a kollégium ügyeinek képviseletével. Majd pedig Szentimrey Sámuel Gömör vármegyei nemest, az iskolai egyik pártfogóját nyerte meg az ügynek, ami azért volt fontos lépés, mert általa kapcsolatot tudott teremteni a meglehetősen befolyásos Ráday Pállal, aki 1712-től igen aktívan vett részt a pataki kollégium védelmében. Szintén jelentős szerepet vállalt a kollégium támogatásában Aszalay Ferenc miskolci nemes, aki Rádayt II. Rákóczi Ferenc kancelláriájáról jól ismerhette, lévén Ráday annak vezetője, AszaRáday Pál sokat tett a Kollégium megmaradásáért
