Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)

ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” - A kollégium története 1703-1777 - Küzdelem a megmaradásért 1710-1714

54 A KOLLEGIUM TÖRTÉNETE 1703 -1777 lay pedig udvari titkár. Aszalay ráadásul 1693-tól a Gyulafehérváron bujdosó pata­ki kollégium diákja volt, érzelmi szálak is befolyásolták a cselekvésben. Mindketten a református nemesi középosztály azon tagjai közé tartoztak, akik Rákóczi mellett mindvégig kitartottak, s egyházuk iránt rendkívüli elkötelezettséget tanúsítottak. A kuruc adminisztrációban betöltött szerepük során szerzett kapcsolataikat később a református egyház érdekében kamatoztatták. Erre a befolyásra jellemző, hogy Ke- resztély Ágost esztergomi érseket is meg tudták győzni arról, hogy a pataki iskola ügye olyan országos kérdés, aminek a reformátusokra nézve kedvezőtlen kimenetele a vallásügy elrendeződését akadályozná. A Habsburgokkal szövetséges protestáns ha­talmak (Hollandia, Anglia) bécsi diplomatáinak támogatását is megszerezték. Ezek után adta ki az uralkodó III. Károly 1714. augusztus 14-én a pataki kollégium za­vartalan működését biztosító rendeletét: „szigorúan meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy a helvét hitvallást követő sárospataki iskolai ifjúság közössége és a professzorok, templomuk és iskolájuk birtokában zavartalanul meghagyassanak”. A királyi rende­let ideiglenes működést engedélyezett. Addig tartózkodhat az iskola Sárospatakon, amíg vissza nem térhet Kassára — mondja az okirat szövege. Ez felemás helyzetet eredményezett ugyan, mégis a Patakon való megmaradást segítette. Hiszen a jezsui­táknak végképp nem volt érdekük, hogy Kassán egy erős református iskola épüljön ki. Ha már kénytelen-kelletlen el kellett fogadniuk a kollégium létét, akkor már inkább a periférikus helyzetben lévő hegyaljai kisvárosban látták ezt helyénvalónak. Miközben folyt a küzdelem az iskola megtartásáért, a jezsuiták sem tétlenkedtek. Sikerült is elérniük, hogy Zemplén vármegye egyik főtisztviselője karhatalommal kísérelje meg a kollégium elfoglalását. Kossovics Márton másodalispán 1714. júni­us 23-án a hajdúkat és a várbeli német helyőrséget kivezényeltette az iskola elé, és megparancsolta a diákok kapuk által eltorlaszolt betörését. A legkínosabb a ka­tonáknak lehetett az eset, akik nem is avatkoztak közbe, csupán a nyomaték kedvéért felsorakoztak a kapu előtt. A hajdúk sem törték magukat túlsá­gosan, bizonyára voltak közöttük reformátusok is. Amikor pedig a város szolgálatában lévő szőlő­kerülők teljesen illetékte­lenül engedelmeskedtek a parancsnak, akcióba léptek az addig csak jaj- veszékelő asszonyok. Ta­lán azért ők, mert kevésbé tartották kockázatosnak, ha ők lépnek fel a hatósággal szemben, mint a férjeik. Meg azért is, mert ők tudták, hogy a diákság elkergetése után a háztartás szűkösebb lesz. Ennek magyarázatához előrefutunk az időben. Amikor II. József koldulás címén be­tiltotta a szuplikációt, vagyis a diákok aratási és szüreti adománygyűjtését, Csizi János Azonközben a német kapitány úr parancsolja előjönni maga fegyveres és rendelt seregben nem messze álló vitézit, kik dobokkal és fegyverekkel a collegium ajtaja ele­iben, bizonyos lineában [sorban] állíttattak kapitány uram által. Efelett udvarbíró úr parancsolja a herceg őfelsége hajdúinak, hogy az ajtót döfólnék be. Kik is egy­néhányszor a puska végével az ajtót egynéhányszor megtaszigatván, parancsolja udvarbíró uram nékiek, hogy a molnárokat és kerülőket hajtanák elől. Elérkezvén a fejszékkel [...] kezdik a collegium ajtaját vágni a kerülők. [...] Jelen lévén a csu- dálkozásrafelgyülekezettférfiaknak és asszonyt állatoknak sokasága, nagy jaj szó és kiáltás esik, és ottan az asszonyok minden bot vagy egyéb eszközök nélkül, látván és keserülvén a szertelen nagy gonoszt, az ajtóknak rohannak és az ajtó vágókat onnét eltaszítják. Azonban Kossovics uram és udvarbíró uram és többen... az asszonyo­kat kezdik szidalmazni és verni. Kik is házukhoz menvén, penetékkel [seprűkkel], szénvonókkal, darab fákkal s egyéb oly utcán heverni szokott kövekkel magukat megerősítik, és állhatatosan megállanak mindaddig, míglen a collegium elől az erő­szakosok dobolással elmennek.

Next

/
Thumbnails
Contents