Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
ISKOLA A „RÉGI FÉSZKÉN” - A kollégium története 1703-1777 - Kassáról Sárospatakra
A KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE 1703-1777 52 egyházközségnek 1736-1800 között 15 kurátora közül 5 volt városi főbíró számos esztendőn keresztül. A városban 12 céh működött, a tagok meghatározó többsége református volt. A pataki reformátusság befolyására és cselekvőképességére utaló adat, hogy kőtemplomot épített 1775-ben, az általános templomépítési tilalom idején, igen komoly anyagi áldozattal, 14 ezer forintos költségen. Nagy- és Kispatak lakossága 1784-ben 3.339 fő volt. A templomépítési engedélyt 1774-ben 1431 hívő és 1342 kollégiumi tanuló részére adták ki. Miután a tanulók közé a pataki református gyermekeket is beszámították, arra lehet következtetni, hogy a reformátusok száma megközelítőleg a lakosság felét tette ki. KASSÁRÓL SÁROSPATAKRA A Kollégium Kassán is bujdosott Nem lehet tudni, hogy a Kassán tartózkodó iskolának milyen értesülései lehettek azokról az eseményekről, amelyek 1703 késő nyarán Sárospatakot érintették. Viszont naprakészen tisztában volt azzal Gönyüi András diák, aki 1693-ban írta alá az iskola törvényeit Gyulafehérváron, ahol 1701-ben a seniori tisztet is betöltötte. A következő évben a Kassán bujdosó kollégium diákja lett, majd 1704-től Olaszliszkán rektor, 1706-tól 1719-ben bekövetkezett haláláig pedig pataki jegyző. Különös módon éppen Sárospatakon tartózkodott, amikor Orosz Pál az elöljárósággal a református vallásgyakorlás helyreállításának részleteiről tárgyalt. Felkereste az ezereskapitányt és a kollégium jogainak helyreállítását kérte, amiről a főtiszt kötelezvényt is adott. Gönyüi ennek alapján hívta Patakra a Kassán tartózkodókat. A diákok egy része Tor- nallyai Bata Gergely vezetésével decemberben meg is jelent Sárospatakon. (Érdekes, hogy Gőnyüit követően Tornallyai lett a jegyző Patakon.) Csécsi János a tanulók maradékával Kassán maradt, végignyomorogta a város ostromát 1704 őszén, s csak a következő évben követte diákjait Patakra. A régi fészkére visszatért iskolát egyre nagyobb számban keresték fel a diákok. 1704-ben 21,1705-ben pedig 57 ifjú írta alá a törvényeket, 1711-el bezárólag összesen 205 fő. Ez alatt az idő alatt Gyulafehérvárról is érkezett 25 diák. A kisebb diákok száma, akik még nem írták alá a törvényeket, még nagyobb lehetett. Ok nagyobbrészt helyből verbuválódtak, de számosán jöhettek a környező településekről is. Bizonyára hihetünk ifj. Csécsi Jánosnak, aki önéletírásában feljegyezte, hogy amikor tizennyolc évesen a syntaktikai osztály köztanítója lett 1707-ben, az év második felében 78 tanítványa volt. A háborús körülmények ellenére az iskolai élet lassan a szokásos kerékvágásba zökkent. Idős Csécsi János 1707-ben - a Patakra költözést követően először - ünnepélyes vizsgát is tartott. A következő esztendőben viszont betegeskedni kezdett, s 1708 májusában elhunyt. Még életében meghívták utódául Simándi Istvánt. Simándi a Göncön bujdosó kollégium törvényeit 1695. január 10-én írta alá. 1701-ben Kassán senior lett, majd a következő évben Miskolcra ment rektornak. A borsodi városból utazott Hollandiába, egyetemi tanulmányok folytatására. Onnan ugyan hazatért 1707-ben, de a következő esztendőben ismét visszament. Nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy különböző eszközöket szerezzen be pataki tanárságának eredményesebb folytatásához. Magával hozott egy leideni légszivattyút, egy, a pontos idő megállapításához szükséges eszközt (horodictum meridionale), s egy laterna magicát. Ez utóbbit a későbbi leltár „bűvös kamara” néven említi. Ehhez tartozott 18 üveglapra festett kép, amit Simándi kivetített előadásainak illusztrálására. Bizonyos, hogy ő tanított Magyarországon először úgy fizikát, hogy az elméleti
