Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - A puritánus viták színtere - meghasonlás és megújulás 1638 - 1649
reformátor hit-, egyház- és gyakorlati életrendszerét, az 1572. évi Szent Bertalan éji vérnász áldozatai között mártírhalált halt filozófus, Petrus Ramus (1515-1572) szellemi befolyása alatt fejlesztette tovább. Ramus „egész munkája lázadás a skolasztika” ellen, végeredményben anti-arisztoteliánus bölcseletet alakított ki. Teológiájában a könnyen érthetőségre törekedett, kifejezésmódja egyszerű volt és világos. A puritánizmusban a teológia gyakorlati célokat szolgál. Olyan empirikus tevékenység, amely a hívő ember lelki életével foglalkozik. Amesius alaptétele sokatmondóan foglalja össze nézetrendszerét: theologia est doctrina Deo vivendi, azaz a teológia az Istennek élés tudománya. Méghozzá bene vivendi, a helyes élet tudománya, nem pedig scientia rerum divinarum, az Istenről szóló elméleti tudomány pusztán. Néhány magyar diák 1638 februárjában Londonban írásbeli nyilatkozatot tett arról, hogy elkötelezték magukat az életszentségre - Isten „szentségének életünkbeli követésére” - ahogy írták, „mert Angliában nagyságos dolgokat cselekedett az mi undok és bűnös lelkűnkkel”. Ugyanakkor szövetséget kötöttek, hogy abban egymást támogatni és segíteni fogják, nehogy eltántorodjanak. Közöttük volt Tolnai Dáli János, aki röviddel hazatérése után Sárospatakon lett tanár. Még el sem kezdte munkáját, máris összeütközésbe került elöljáróival, a zempléni egyházmegye vezető lelkipásztoraival. Hamar világossá vált ugyanis, hogy a fiatal puritán lelkésznemzedék semmibe veszi a tekintélyt, testesüljön az meg akár a hagyományban, akár a személyekben, akár a tisztségekben. Az ebből adódó feszültség megmaradt mindvégig Patakon is Tolnai tanári működése során. Tolnai radikálisan kezdett hozzá az elveinek megfelelő változtatások bevezetéséhez. A tanártársak között Erdőbényei Deák János puritánus volt, s viszonylag hamar elérték, hogy a harmadik tanár is ebből a körből kerüljön ki. Kolosi Dániel, aki 1639-ben lett pataki tanár, közeli barátságban volt Tolnaival, 1638-ban ő is aláírta Londonban az említett nyilatkozatot. A teológiai és kegyességi gondolkodás tekintetében egynemű tanári kar hozzákezdett a tananyag átalakításához. A leglényegesebb pontnak tekintett, s az arisztoteliánus nézetrendszer keretei között született logikai tankönyveket félretették. Ez lett a sorsa a fentebb említett Barthalomäus Keckermann Logica-jának is. Helyette Ramus filozófiájának nyomán született műveket igyekeztek alkalmazni. Ramus a logika tudományának megreformálását tűzte ki célul, tanítását az arisztotelészi rendszerrel szemben fejtette ki. Patakon kezdetben az ő szellemében Bisterfeld János, gyulafehérvári tanár által írt munkát vezették be (Elementa logicae, 1635), majd pedig egyenesen Ramus művét (Dialecticae libri duo). A diákokkal énekeltették a gyülekezetekben már terjedni kezdett, Szenei Molnár Albert által magyarra fordított genfi zsoltárokat. A retorikát, a teológiai főtárgyakat — etika, dogmatika — Amesius könyvei alapján tanították. Mindez nem volt sikertelen, annak ellenére, hogy a pataki főprédikátor Tolnai István, az Erdélyben élő Rákóczi György iskolaügyekben megbízottja, és a zempléni esperes, Miskolci Csulyak István nyílt kritikával és nem titkolt ellenérzéssel szemlélték a történteket. Igyekeztek a fejedelmet is rávenni, hogy hatalmi szóval akadályozza meg a puritánus tanári kar 33 Petrus Ramus (1515-1572) szelleme Patakon is hatott
