Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - A puritánus viták színtere - meghasonlás és megújulás 1638 - 1649
A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN 34 Tolnai Dali János levele Miskolci Csulyak Istvánhoz reformjait. A diákok vezetői 1641-ben igen kedvezően nyilatkoztak tanáraikról. Az iskola belső békessége azonban a következő esztendőben megbomlott, a felszín alatt nyilvánvalóan meglévő feszültség kirobbant. Ennek okai az egyébként igen magasan képzett Tolnai Dáli János türelmetlen, a durva és túlzó kritikától sem mentes, pedagógiai szempontból pedig kifejezetten káros vezetési gyakorlatában keresendő. Az általa képviselt kegyességi normákat tanítványaira is kiterjesztette, s ahogy ebben a tekintetben lenni szokott, nem talált mindenkiben olyan gyors és intenzív elkötelezettséget, amilyet várt. Ezekkel a diákokkal türelmetlen volt, gyakran és nyíltan sértegette őket. Ordöglelkűeknek, fattyaknak, oktalan állatoknak, barmoknak, ebeknek, disznóknak nevezte a puritánus körön kívülieket. Kijelentette, hogy ennyi idő alatt már a kutyák és disznók is jobban növekedtek volna a kegyességben, mint ők. Az ifjúságot két részre - kegyesek és nem kegyesek - osztotta, az előbbiekkel kitüntetően barátságos volt. A helyzet odáig fajult, hogy a vele és módszereivel ellenkező diákokat igyekezett eltávolítani az iskolából. Ügy tűnik, egy puritánus szigetet szeretett volna létrehozni Patakon. Csakhogy ehhez nem sikerült megnyernie a diákság többségét, ezért a diákvezetők választásánál a szembenállók szavazatait figyelmen kívül hagyva, saját választottéinak kedvezett akkor is, ha azok kisebbségben maradtak. Az elmérgesedett helyzetben azután a tantárgyi reform is visszájára fordult, annak eredményeit is megkérdőjelezte a sértett ifjúság. A puritánus áttörés kísérlete kudarcba fulladt Sárospatakon, Tolnai Jánosnak távoznia kellett a tanári állásból Kolosi Dániellel együtt 1642-ben, Erdőbényei pedig már korábban elment. A küzdelem az egyházi közéletben tovább folyt és tartott még hosszú évekig a különféle gyakorlati cél ki tűzések megvalósítása végett. S bár olyan jeles pártfogók álltak a puritánus kezdeményezések mellé, mint Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony, rövid távon nem sikerült céljaikat megvalósítaniuk. A kudarcnak a befogadó oldal felől is megvolt a maga oka. A polgári társadalmi keretek között kialakult nyugat-európai református egyházi modellt nem lehetett minden átmenet nélkül az itthoni rendi társadalom keretei közé átültetni. Nem is beszélve arról, hogy a hollandiai egyetemek falain belül sem vált egyeduralkodóvá a puritanizmus, a református ortodoxia ott is erőteljes állásokat épített ki magának. Tehát egyértelműen utánozható minta sem állt a kortársak rendelkezésére. A meghasonlásból csak nagyon nehezen bontakozott ki a kollégium. Egy ideig harmadik tanárt nem hívtak, s a diákéleten belül is számos feszültség halmozódott fel. Tanított itt ezekben az években rövid ideig Szilágyi Benjámin István, Comenius tankönyveinek egyik legelső magyarországi megismertetője, aki igen erőteljesen an- tipuritánus meggyőződésű volt. I. Rákóczi György 1648-ban meghalt, az iskolában a patrónusi feladatokat özvegye és kisebbik fia, Zsigmond herceg vette át. Ok ismét lehetőséget adtak Tolnai Jánosnak 1649-ben. Tolnai, sokat tanulva az előzményekből, már higgadtan vezette az iskolát 1656-ig. Teológiát tanított, az etikát és a dogmatikát, de a gyakorlati teológiát is Amesius művei alapján adta elő (De coscientia et de jure vel casibus; Medulla theologiae; Ars condonandi). Neves kortársai - mint például Köleséri Sámuel - úgy
