Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - Az 1629. évi tanulmányi reform és következményei
szitkozódtak, veszekedtek, engedély nélkül a Bodrogban fürödtek, a szőlőkben vagy berkekben madarásztak, fákra, kerítésekre, sziklákra másztak. A szövegből az tűnik ki, hogy ez a tisztségviselő minden bizonnyal a kisebb diákokra, azaz a gyermekekre felügyelt. A custos feladata hasonló volt, de inkább a tanulás közötti szünetekben, a játék óráiban töltötte azt be. A seniort, praebitort és a könyvtárost egy esztendőre, a többieket egyetlen hétre választották. Hivatalukat mindnyájan ünnepélyes körülmények között, egy-egy szónoklat elmondásával adták át utódaiknak. A század elején még nem volt meg, de 1642-ben már létezett a primarius deákok testületé, amit később a kollégium szenátusának is neveztek. Ez a közösség kilenc főből állt, tizedikük volt az elnök, a senior. Csak kiváló tanulmányi eredményű diák lehetett primarius, feladata volt a senior támogatása az iskola irányításában, s a collatiok elnöki tisztét is be kellett töltenie. Fordítsuk még egy kis ideig figyelmünket a törvényekre, hogy a büntetések oldaláról is betekintsünk a kollégium hétköznapjaiba! Többször visszatérően fenyegeti a szabályzat azokat, akik anyanyelven társalognak. A tanítás természetesen latinul folyt, de a folyékony latin beszéd minél magasabb szintű elsajátítása érdekében játék és étkezés közben is követelték a diákoktól az anyanyelv használatának mellőzését. A tanárok iránti engedetlenséget, a tanulmányok elhanyagolását, a tanórák vagy a vallásgyakorlás alkalmainak elmulasztását nem nézték el. Gyanús személyeket, idegeneket, nem kollégiumi polgárokat éjszakára nem volt szabad befogadni, rossz hírű személyekkel még szóba állni sem volt ajánlatos. (A „rossz hírű személy” körülírás a korabeli prostituáltakat jelentette.) Létezett a személyiségi jognak a védelme is, amennyiben az egymást rágalmazók, becsmérlők, gúnyolok komoly büntetésnek néztek elébe. A büntetés enyhébb esetekben kisebb-nagyobb pénzösszeg megfizetése volt, a kisdiákok olykor ezt megválthatták az alsó felükre mért pálcaütésekkel. Súlyosabb esetekben - lopás, bujálkodás - a vétkesre börtön (career) várt, az iskolában volt ilyen hely, a megátalkodottakat pedig eltávolították a kollégiumból, azzal is megszégyenítve őket, hogy nem részesülhettek abban a szokásos baráti gesztusban, ami a távozónak egyébként kijárt, hogy tudniillik a többiek a város határáig elkísérhetik. 29 A bibliothecarius ilyen könyveket is őrzött (Ez a Vizsolyi Biblia valaha Széchy Mária tulajdonában volt) AZ 1629. ÉVI TANULMÁNYI REFORM ÉS KÖVETKEZMÉNYEI Az 1620-ban átalakított törvények bevezetőjéből világosan kiderül, hogy I. Rákóczi György komolyan vette patrónusi feladatait, s nem elégedett meg az iskola anyagi támogatásával, hanem erőteljesen ösztönözte a belső élet átalakítását és ezzel ösz- szefüggésben a tanulmányi élet színvonalának emelését. Az 1620-as évek második felében - az 1626. évi pozsonyi béke nyomán létrejött nyugalmasabb időszakot kihasználva - ismét azzal az igénnyel lépett fel, hogy a pataki lelkészek és a kollégium tanárai dolgozzanak ki egy átfogó tanulmányi reformot. Ennek bevezetésére 1629- ben került sor. A reform tantárgyi részét tekintve, a tervezet szerint bővült volna az akadémiai tagozatot megelőző (gimnáziumi) tananyag. Bővebben és részletesebben kívánta meg a retorika és a logika oktatását, sőt annak alapjait már az alsóbb gimnáziumi csoportokban tanítani kívánta. Ugyanakkor a gimnáziumi tagozaton beiktatta a fizikát (természetismeret) és a héber nyelvet. A diákság idegenkedve fogadta a tervezetet, panasszal élt az egyházi felsőbbség felé, de a tanárok sem ítélték azt teljes egészében bevezethetőnek. Arra a minden bizonnyal tényszerű helyzetre hivatkoz-
