Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - Az 1629. évi tanulmányi reform és következményei
A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN 30 I. Rákóczi György aláírása tak, hogy a diákság nagyon vegyes előképzettséggel rendelkezik, nagyobb részük nem szerezte meg azokat a nyelvi alapokat, amelyek szükségesek lennének a retorika és a logika megértéséhez és alkalmazásához az alsóbb tagozatokon. Nem lehet véletlen, hogy húsz évvel később Comenius éppen a nyelvi ismeretek egységes és alapos megszerzése érdekében igyekszik majd átalakítani a pataki iskolai rendszert. De az 1648. évi sárospataki zsinat iskolaügyi rendelkezése is azt mutatja, hogy továbbra is fennálló, kezelendő probléma volt a református iskolarendszerben az eltérő tanulmányi színvonal. A különböző mezővárosi iskolákból a kollégiumba igyekvő diákok vegyes előképzettsége az ottani tanulmányi rend reformjának legfőbb akadálya volt. Ez a zsinat a tanulmányi rendet illetően az 1629. évi reform szellemében hozza majd meg rendelkezéseit, kiterjesztve azt most már nem csak a kollégiumra, de a tiszáninneni gimnáziumokra is a probléma orvoslása végett. A diákság ellenállásában nem szabad pusztán kényelmi szempontokat keresni. A tananyag bővítésével járó nagyobb erőfeszítésre azért nem volt hajlandó, mert nem látta értelmét. A tanulmányi reform mellé nem társult vonzó, motivációs cél. A mezővárosi jegyzőséghez, a gazdasági ügyintézéshez elegendő volt közepes vagy jó latin nyelvtudás, amit egy-egy mezővárosi gimnáziumban meg lehetett szerezni. Ugyanígy az alsó fokú falusi kisiskolák vezetéséhez sem igen követeltek többet. A lelkipász- torsághoz már teológiai tanulmányokat kellett folytatni, de ahhoz is elegendő volt a korábbi tananyag elsajátítása. A lelkészségre igyekvő, magasabb tudományos célt maguk elé nem tűző diákok túlterhelésnek érezték a fizika, metafizika, sőt még a görög és a héber alapos tanulmányozását is. A jelentősebb gimnáziumok és a kollégiumok tanárságához ugyan megkövetelték a magas, nyugati egyetemeken megszerezhető képzettséget, de ezekre csak kevesen törekedtek, mert a jövedelem nem érte el a mezővárosi parókiákon nyerhető anyagi színvonalat. Ezért rövid, legfeljebb hároméves tanárság után ilyen parókiákra igyekeztek. Rákóczi György azzal is tisztában volt, hogy a kollégium tanulmányi színvonalának növeléséhez kitűnő tanárokra van szükség. Ezért az egyetemet járt addigi két tanár mellé egy harmadik állást is létesített. Ekkor alakult ki az a gyakorlat Patakon, hogy a három tanár közül egyik tanította a filozófiát, a másik a teológiát, a harmadik pedig a bibliai nyelveket: a görögöt és a hébert. Ugyanakkor a patrónus főúr rendszeresen küldte nyugati egyetemekre a jeles diákokat azzal az elvárással, hogy támogatása fejében, haza jövetelüket követően, legalább három évet tanárságban töltenek Sárospatakon. A reform második eleme az az elvárás volt, hogy a felső-magyarországi nemesség fiainak rendszerbe foglalt nevelése, oktatása Sárospatakon folyjék. A jezsuiták Homonnán és Leleszen jó színvonalú iskolát szerveztek, s kapuját a református nemesség gyermekei előtt sem zárták be, sőt kifejezetten szervezték és keresték a módját, hogy megnyerjék őket. Debreczeni Tamás prefektus 1638-ban írt levelében beszél erről: „bizony dolog hogy igen el vonszák az sok hízelkedéssel, ígérettel, szép szóval es sok gazdálkodással is őket, mert ők jó collegiumokat csináltatnak ingyen való gazdálkodásokat is sokat cselekesznek”. Rákóczi világosan felmérte az ebből adódó lehetséges következményeket. Patakra mindig is iratkoztak be nemes ifjak, de nem kaptak különös figyelmet a kollégiumon belül, ha csak azt nem tekintjük, hogy az újonnan bevezetett törvények számukra is előírták a disputációkat, minden bizonnyal már akkor is a patrónus ösztönzésére. Az 1629. évi reform intézkedéseiből kiderül, hogy a korábbiakhoz képest jóval nagyobb figyelmet kívántak fordítani a nemesség nevelésére. Ettől az évtől külön rendben írták alá az iskola törvényeit,
