Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - Az iskolai élet
A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN 28 f alsrhifmm, / R ovid kérdeTek cs Feldetc.k álfj1 v alo Tani- i4>: Az KerfgcyéniHútnek fo flgjZdiiicl Siáer •'«.« 7<*W által irattatot. 2.7 lmot b.». «'.•i*. Ifsfn'ésrdrMlfr. aziien» 1,4 * w»fyi4 ,«e reh í «detbSh eVe'-c az! vSíT-fe. oI£afc* bau, irCuiiftuslXibm »»‘óftíu 4*»aU <•“ (o)-2»> Szí" F N B v N. . NyofT.t4ti.iotJ 1 iniA Marvu* álul, 1644. EStendóUo. ■ J.(U- /k“U“ iZ,p0_t Siderius kátéja Patakon is tankönyv volt szetesen az egész délelőttön át tartott. Utána a respondens megvendégelte kollégáit, amit a törvény igyekezett keretek közé szorítani: . .a vitatkozások ebédjei szerények legyenek, és a respondens csak három tál ételt és két icce bort tálaljon fel kollégáinak. .. Úgy látjuk jónak, hogy az ebéd és lakoma két órán túl ne tartson.” A nyilvános vitatkozások mellett szokásban voltak a magán disputációk is. Ezeket a collatiok szervezték. A collatio kisebb tanulócsoport volt, megközelítőleg azonos tanulmányi előmenetelű diákok közössége alkotta, egynek-egynek kilenc tagja lehetett, s tagjaiból elnököt (elöljárót) választott magának. A kollégiumon belül természetesen több ilyen is működhetett. A törvények kissé fenntartással beszélnek róluk, mert gyakran szerveztek egymás között vendégeskedéseket, lakomákat, amelyek olykor megzavarták az iskolai élet szokásos rendjét. Szerepük ugyanakkor nagyon fontos volt, mert az előadások közötti viszonylag hosszú szüneteket a diákok a társas tanulással töltötték ki. Vizsgát évente kétszer tartottak, tavasszal (májusban) és ősszel (októberben). Ezek nyilvánosak voltak, sokszor az iskola pártfogóinak, támogatóinak jelenlétében zajlottak, ünnepélyes keretek között. Az iskolai életnek voltak kellemesebb epizódjai is. Heti rendszerességgel hosz- szabb időt kellett biztosítani a játékra „testi és lelki felüdülés céljából”. Persze akármit nem lehetett játszani. Szó sem lehetett birkózásról, íjászatról vagy más, sérülés veszélyével járó szórakozásról. Viszont megengedtek mindenféle labdajátékot és az ahhoz hasonlókat. A hosszabb évközi szüneteket minden bizonnyal akkor is szívesen várták a diákok. Ot ilyen volt egy esztendőben: húsvét, pünkösd, karácsony, aratás, szüret. Az ünnepek előtt tíz, utánuk hét nap volt szabad, az aratási és szüreti szünidő egy hónapra rúgott. Az iskola polgársága (cives cholae) a tanárok felügyelete alatt ugyan, de mégis a maga által választott tisztségviselőknek a vezetésével kis „köztársaságban” élt a falakon belül. A diákok fölött a városi tanács nem törvénykezhetett, kizárólag a kollégiumi elöljáróság, annak hatáskörét meghaladó ügyben pedig a zempléni egyházmegye vezetői és a patrónus földesúr. A diákközösség, a coetus elnöke a senior volt, aki főként a kollégium gazdasági ügyeivel foglalkozott és a diákság általános felügyeletét látta el. A törvény ellen vétők ügyében ő vezette az ügyek tisztázását. Legfőbb segítője a praebitor volt, aki az élelmiszer készletet tartotta nyilván, kezelte a borkimérést, szervezte a szőlők megmunkálását, irányította az alumnusok élelmezését. A későbbi évtizedekben contrascriba néven fordul elő az iratokban. Ekkor már a számadásokat felügyeli, de van némi fegyelmező feladata is, főleg a hiányzók ügyeiben. Praebitorból pedig kettő lesz, vini praebitor vagy bort osztó és libi praebitor, azaz kenyeret (szó szerint kalácsot) osztó. A diákok ugyanis rendszeresen kaptak egy-egy cipót. A bibliothecarius a könyvtár őre volt. Esküjében tett ígérete: „...az iskola polgárainak az iskola könyveit használatra kiadom személyválogatás nélkül, s a kiadottakat visszaszerzem, meghatározott helyükre elhelyezem”. Az oeconomus az iskola mindennapi életét szervezte. Ébresztéssel kezdte, s mivel télen hajnalban még sötét volt, gyertyát is ő gyújtott. Gondoskodott a közös termek és az udvar tisztaságáról, katalógust olvasott és feljegyezte a hiányzókat, a kihágást elkövetőket, kijelölte a templomi könyörgésre vagy temetésre menőket. Jelt adott a különféle alkalmak kezdésére. Kiemelt feladata volt, hogy megakadályozza a Bodrogban való fürdőzést vagy csónakázást, télen a folyó jegén való korcsolyázást, mert ezekből sok baleset származott. Feltehetően nem lehetett nagyon népszerű, aki ezt a tisztséget elvállalta. A népszerűtlen feladatot megosztotta a coryceussal, aki köteles volt azokat jelenteni, akik nem latinul beszéltek, hanem az anyanyelvükön egymás között, vagy éppen
