Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - Az iskolai élet
27 Mivel hogy az Sebőidban való állapot csak nyomor itt minekünk, mivel hogy az egész Coetusnak is csak alig találkozik egy szolgája; oly éhségben vagyok immár mostan néha hogy harmad napig is nem eszünk eleget. Ruhátlan vagyok, hogy szinten csak rossz mind mentéim s mint dolmányom. [...] Ez is ismét nyilván vagyon, hogy három rossz darab szőlőnk vagyon, s csak annak járunk művelésére, s semmit nem tanulunk... Mert Scholában is szeretnék lakni, mikor módom volna benne, de látom én, hogy Magyar Országban bizony csak szegény deák az, az kit valamivel nem táplálnak. Doboly amiatt is panaszkodik, hogy számára még ez a lehetőség sem adatott meg. Az ösztöndíjasok a kollégiumban laktak, napi rendszerességgel itt is étkeztek. A törvény szövegéből az tűnik ki, hogy elsősorban, de nem kizárólagosan az ő közösségük alkotta az iskola coetusát. Ebbe a közösségbe a rector primarius engedélyével lehetett belépni a törvények elolvasása, aláírása és a megerősítő kézfogás után. A törvények nem túlságosan kényelmes diákéletet tárnak elénk. Igen korán, hajnali három órakor volt az ébresztő, s ettől kezdve pontos beosztás szerint folyt a mindennapi tanulás este kilenc óráig, a kötelező lefekvésig. A napot a magánáhítat zárta keretbe, ami a Biblia egy-két fejezetének és a heidelbergi káté néhány szakaszának az olvasásából állt reggel és este. A nyilvános előadások hat órakor kezdődtek s tartottak végig délelőtt, úgy tűnik, hogy egy kilenc órakor beiktatott, hosszabb szünettel. Ebéd után az előadásokon hallottak feldolgozása, elmélyítése, a különböző feladatok elvégzése várta a diákokat. Ez utóbbi körbe tartozott például az írásbeli stílusgyakorlatok elkészítése, a latin és görög nyelvű levélírás vagy a könyv nélkül megtanulandók memorizálása. A tanulásra a hajnali órák egy része is rendelkezésre állt. Minden este közös könyörgés és bibliaolvasás várta a diákokat, olykor ezeken az alkalmakon a rector vagy a conrector igemagyarázatot is tartott. Rendszeres alkalmak voltak reggel és este a templomi könyörgések is naponként. Ezen nem vett részt az egész diáksereg, hanem csak három-három, minden alkalommal más, kijelölt tanuló. Természetesen részét képezte a diákéletnek a vasárnapi istentiszteleteken való kötelező részvétel is. Miután itt magyarul prédikáltak, a nem magyar anyanyelvű diákoknak - ilyenek főleg szlovákok voltak a pataki kollégiumban — nem kellett jelen lenni, mert nem értették az igehirdetést. Viszont a szabályzat hangsúlyozta, hogy ezalatt „ne aludjanak”, hanem olvassák a Bibliát és a helvét hitvallású tudós szerzők kommentárjait, s ezek fölött elmélkedjenek. Rendkívüli alkalomnak számított a temetés, amelyen olykor az egész coetusnak meg kellett jelennie, olykor csak néhány diáknak. A temetéseken ugyanis a diákok énekeltek. Havonként váltakozva filozófiából és teológiából nyilvános vitatkozásokat kellett tartani az egész coetus jelenlétében. Ilyenkor egy-egy tanár elnökletével a respondens diák kifejtette és védelmezte a kitűzött tudományos tételt, az opponens diákok pedig azzal szemben igyekeztek érvelni. Az első opponensnek egy óra, a többieknek pedig csak fél óra állt rendelkezésre. A vitatkozások, mint nyilvános szereplések, nagyon alkalmasak voltak arra, hogy a tárgy komolyságához nem illő viselkedésre ösztönözzék a résztvevőket. Ilyen volt, ha a respondens vagy az opponensek elkéstek, a vita közben egymást sértegették, közbeszólásaikkal a hallgatóságot nevetésre ingerelték. Ezért a törvények ezek megakadályozása végett szigorú pénzbüntetést helyeztek kilátásba a komolytalanokkal és a készületlenekkel szemben. Egy-egy ilyen disputáció terméKárolyi Péter görög nyelvtana
