Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - Az iskolai élet
AZ ISKOLAI ÉLET 23 A tanárok és diákok tételesen megfogalmazott szabályok szerint éltek a kollégium falain belül. Az iskolai törvényeket 1620-ban felülvizsgálták és újrafogalmazták. A szövegből világosan kitűnik, hogy már ezt megelőzően is írott törvények mentén működött az intézmény. Már a 16. században is előfordul a nagydiákok közösségének coetus megnevezése, vezetőjének, a seniornak első név szerinti említése 1586-ból való. Illiricus Jánosról van szó, akinek felsőhóstáti házát Dobó Ferenc 1590-ben felszabadította a jobbágyterhek alól azért, mert „mind a professzorokat, mind a diákokat különösen becsüli.” Ekkor még nem a későbbi rend volt érvényben, amikor évenként választották a seniort, mert Illiricus 1608-ban is betöltötte ezt a tisztséget. Az első ismert, egy esztendőre választott senior Geleji Katona István volt 1613-ban. A coetus mint diákszervezet középkori gyökerekkel rendelkezett, a bécsi és a krakkói egyetemen volt a magyar diákoknak érdekvédelmi és önképzőköri funkciót hordozó egyesülete (natio, bursa). Majd pedig 1555-ben a wittenbergi egyetemen alakítottak a magyarok ilyen közösséget, a coetust, választott vezetővel, a seniorral az élén. Joggal feltételezhető, hogy a hazai protestáns iskolák életére első renden a wittenbergi egyetem volt hatással. Sárospatakra közvetlenül érkezett ez a hatás a tanárok által, de lehetett valamilyen közvetítő szerepe a bártfai iskolának is. Bizonyos, hogy az 1621 előtti, valamikor a 16. században megfogalmazott iskolai törvények egyezést mutattak Melanchthon 1523-ban kiadott rendtartásának, illetve a wittenbergi egyetem 1545-ben megfogalmazott szabályzatának s a Stöckel Lénárd által szerkesztett bártfai törvényeknek egyes pontjaival. Az 1620. évi átdolgozás során messzemenően érvényesült a heidelbergi egyetem életét szabályozó törvények hatása, némely pontokban még a szó szerinti egyezés is kimutatható. A törvények átdolgozását részben az tette szükségessé, hogy változtak a körülmények, a tanulmányi rend, s történtek olyan események, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy a szabályzat nem fedte már le teljes egészében az iskolai élet mindennapjait. Ilyen volt az 1618 pünkösdje előtt bekövetkezett tragikus végkimenetelű eset. A három nagy ünnep előtt — húsvét, pünkösd, karácsony — a város polgárainak borát nem lehetett árulni addig, amíg a földesúrnak a borát el nem adták. Ez a korlátozás azonban nem vonatkozott a kollégiumra, mert a bormérés jogát — mint fentebb volt róla szó - a patrónustól megkapta. A városi elöljáróság, hogy a földesúr bora hamarabb elfogyjon, s a polgárság minél előbb mérhesse saját borát, akadályozni igyekezett a kollégiumi kocsma látogatását. A közelébe őröket állítottak, akik elküldték az ide igyekvőket, sőt az itt megvásárolt bort elkobozták. A felháborodott diákság, méltán érezve jogainak durva megsértését az akcióban, fegyveresen kitört az iskolából és összetűzött az őrökkel. A városi hadnagy a csetepatéban Kaposi István diákot lelőtte. A sajnálatos esemény következtében a zempléni egyházmegye esperesének vezetésével ülésező elöljárók 1618 júniusában fegyelmező rendszabályokat hoztak. Megerősítették a pataki lelkészek felügyeleti jogát az iskola fölött, megtiltották a diákoknak a fegyverviselést a városban és a fegyveres önbíráskodást. (A fegyverviselés általánosan engedélyezett volt önvédelmi megfontolások miatt abban az időben.) Lectes SCHOLAE SAA ROS IÁI ACHIME AMA10RIEVSN0ST5IS ConícripttT bucuiqucobfemiKr,líjlqfi cotTobomwsiiunc ocróiSfcinoJ ó\.i cw 'Jatttunf ad tvquijítioncni eR 'A’ftwkikJ at All astui, fa Pm CeomiAafoöi de-.vt, ■ ö‘ Dadafe, Uotiiitú« (gimtntuí Toffodo, §>m m^amtvjAt,-tacb, v%ctmfi,Oti0d amiM vAlcűouitíaJcdítuSe A1 proptumatortó Utlhodcyet nrUaiotití accmmi, do mini ar Piinotti (fírlidkrAfinítiiiljinii,p>ioffu, dioat> tccloto ifoc^weyiurtii’.. • 7 j)E o ffic/oRlctorym
