Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - Az iskolai élet
24 A REFORMÁTUS KOLLÉGIUMA 17. SZÁZADBAN Szigorú büntetéssel fenyegették az önkényes büntetésnek azt a formáját, amikor a diákok valamely társukat lepedőbe csavarva a levegőben forgatták. Régi szokás volt az iskolából végleg búcsúzó diákot nyilvános lakomával elbocsátani. Miután azonban gyakran részegeskedés lett a vége, a rendszabály megtiltotta, csupán a szűk baráti kör megvendégelését engedélyezte. Szintén súlyos büntetést helyezett kilátásba a szitkozódó, káromkodó beszéd tekintetében. Ez utóbbiak lehettek ezekben az években az általános diák-bűnök, ámbár a szitkozódás elterjedt voltát az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai jól mutatják a társadalom más közösségeiben is. Az iskola élén a rector primarius állt, közvetlen munkatársa volt a conrector. Okét a zempléni egyházmegye esperese, a pataki lelkészek és a patrónusok hívták meg, fegyelmi tekintetben ugyanezek voltak az elöljáróik. Csak helvét hitvallásúak lehettek, külhoni egyetemi tanulmányok után léphettek hivatalukba. Belépésükkor az iskolai törvényeket alá kellett írniuk. Teológiát, filozófiát, görögöt, hébert, poétikát, retorikát, logikát tanítottak a szabályzat szerint. (Valójában a poétikát és a retorikát a collabo- rátorok adták elő.) A segédtanárokat általában collaborátoroknak nevezték, gyakran emlegették publicus praeceptor néven is őket. A legkiválóbb nagydiákok közül választotta őket a rector és a conrector. Az elemi tantárgyakat tanuló csoportok felügyelői és tanítói voltak, de tanítottak egyes tárgyakat a gimnáziumi tagozaton is (poétika, retorika) aszerint, ahogy a rector vagy a conrector számukra kijelölte. Paedagogusnak vagy privatus praeceptornak hívták a kisebb diákok magántanítóit. Ok a rector vagy a conrector engedélyével fogadhattak néhány tanulót, akiknek szüleitől nyerték javadalmukat. A tanulásban való előrehaladásban és vizsgára való felkészülésben segítették tanítványaikat a magánórákon. Végül a kántort kell megemlíteni, aki a törvény szerkesztésekor nagydiák volt, s nem városi alkalmazott. A rendszeres templomi szolgálat mellett havonként két alkalommal tanította a diákközösséget az énekekre. A diákoknak három csoportját lehet megkülönböztetni a tanulmányi rend alapján. Az elemi ismereteket tanulókat a törvény gyermekeknek (fiúknak) nevezi. A nagyobb diákok közösségét mai szóval gimnazistáknak mondhatnánk, a szabályzat leginkább ifjaknak (adolescentes) emlegeti őket. A nagydiákok (studiosi) csoportja lehetett togatus, azaz egyenruhát viselő lelkészhallgató vagy non togatus, nem lelké- szi pályára készülő tanuló. A kollégium típusú iskola (kisiskola, gimnázium, akadémiai tagozat) tanulmányi rendje így vázolható fel a korabeli források alapján: 1. Abcdarius 2. Collector et lector 3. Rudimentista id est Declinista et Comparista 4. Etymologista et Coniugista 5. Syntaxista 6. Poeta 7. Rhetor et Orator 8. Logica id est Dialectica 9. Philosophia 10. Theologia
